A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925, 1926, 1927, 1928

6. Tárgyalás alá vette az e. m. Közgyűlés Akúcs Lajos e. m. főjegyző előterjesztésében az itt olvasható esperesi jelentést : Nagytiszteletű és tekintetes egyházmegyei Közgyűlés! Jönnek, mennek, tovaszálianak felettünk a váltakozó fellegek, méhiikben üdítő balzsam, éltető, elevenítő cseppek de áldás nem hull belőlük, a tikkadt . . . szomjas búzakalász, füvek . . . virágok lankadt kelyhei, hasztalan tekintenek sovárogva utánnok nyom nélkül, gyíimölcsözetlenül szállanak el, csak vágyakat, forró áhitozást keltenek a nagy természetben ! Talán a mi közegyházi életünknek vigasztalan képe ez . . . Bármerre nézzünk, mindenütt meddő kísérletezés, szép reményekkel kecsegtető, áldásos jövőt előkészítő . , . czéljainkat, legnemesebb terveinket megvalósító, életszükségleteinket, életfenntartásunkat biztosító alkotás . . . immár negyedik éve sehol! Tova szálló fellegek üdítő esőcseppek, növelő, tápláló harmat nélkül! 1. Államkormánnyal tárgyalásaink, melyekről annyi kedvező hir szállott széjjel, fennakadtak, valószínűleg ma teljesen szünetelnek, törvényeink szentesítése, ezen alapulólag az állami jogrend, a nemzetközi védelem keretei közé beilleszkedésünk, bizonytalan, jövő távol homályában tűnik elő még mindig, egyetemes Egyházunk, hitfelekezetünk előtt, — tanítóképző intézet s főként theologia akadémia felállítása, melyről bizonyosságokat, legégetőbb sürgősséget hallottunk, melynek falai közé, már növendékeket, tanárokat is kerestünk, s melynek befogadására már elő is volt készítve, felajánlva a melengető hely: még mindig a váltakozó bizottságok irószekrényében, csendes pihenésbe . . . szenderegnek küzdve a rájuk nehezedő aggasztó végkimerüléssel ! Az az áldozatos buzgóság, az önkéntes adakozások, vékony erecskékben, csergedező patakja csak nem tud hatalmas, erődús folyóvá dagadni, hogy mintegy tettre, életre keltő erő, vigye elő, s valósítsa meg eme legszentebb . . . életfenntartó intézményeinket! Hiveink megadóztatásához félünk fordulni, pedig az ő érdekeikről . . hitükről . . vallásukról . . magyarságukról van szó, eme legféltetebb kincseinket anyagi erő nélkül megóvni, biztosítani — sajnos — nem lehet, s mi mintegy bizalom hiányában, még nem kérdeztük meg hiveink egyetemét : akarnak e élni ? s életfentartásukért áldozatot is hozni ? pedig mielőtt a lesújtó ítéletet elmondanánk felettük,