A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925, 1926, 1927, 1928

212 Itélet: A barsi ref. egyházmegye rendes bírósága, mint I. fokú közigazgatási bíróság Léván 1926. évi julius 1-én tartott teljes ülésében tárgyalás alá vévén a kiskoszmályi ref. leányegyháznak az ujbnrsi ref. kántortanítót dijlevél 5. pontja alatt Kiskoszmály terhére felvett 4m

u fa ügyében benyújtott panaszát: a panasznak helyt ad, a kiskoszmályi egyházat az ujbarsi ref. kántortanító részére felvett 4 tn

3 fa kiszolgáltatásának kötelezettsége alól felmenti ; a dijlevélbett felvett 16 m" fa kiszolgáltatására az ujbarsi és marosfalvai egyházakat kötelezi, a közöttük érvényben levő hozzájárulási kulcs arányában. Egyben megállapítja a bíróság, hogy a kiskoszmályi ref. leányegyház részéről beszolgáltatandó 10 m

3 f a teljes egészében az ujbarsi lelkészt, mint jogos javadalmást illeti. Indokok: Fel kellett menteni a kiskoszmályi egyházat a 4 m

3 fa kiszolgáltatásának kötelezettsége aló], mert ennek beállítása az ujbarsi ref. kántortanító dijlevelébe teljesen önkényesen és jogtalanul történt, mivel ezen kötelezettség sohasem terhelte a kiskoszmályi ref. leányegyházat. Igaz ugyan, hogy az utóbbi időben, 1918. végéig szolgáltatta ezt az inkriminált fát, de ez a körülmény nem állapithat meg állandó szolgáltatási kötelezettséget, amennyiben ezen időleges átadás jogalappal nem birt, mert az akkori lelkész — valószínűleg nem ismervén ezen javadalmi tétel jogi természetét — a sajátjából engedte át a tanítónak s minthogy a Kiskoszttiálynak az összes fát lelkészi járandóságnak ismervén, azt mindig a lelkész udvarára szállították s csak azután onnan lett a 4 m

3 fa a tanítóhoz szállítva, aminek eszközlését a kiskoszmályia к megtagadták; sót, midőn az akkori lelkész jegyzőkönyvbe akarta foglaltatni azon 4 m

3 fának az ujbarsi tanitó részére való kiszolgáltatási kötelezettségét, a kiskoszmályiak ebbe nem mentek bele s ezt mondták ; „a tisztelendő ur adhatja a fáját akinek akarja, de mi jegyzőkönyvileg az ujbarsi tanítóval szemben kötelezettséget nem vállalunk." De, hogy nem is terhelhette ezen kötelezettség a kiskoszmályi egyházat, bizonyítja az, hogy expresszis verbis ez seltol sincsen megjelölve, az előbbi törzskönyvezett díjlevélben erről szó sincs, sőt az 1910-t tanítói javadalmi jkben ez a tétel egészben tanítói járandóságnak van minősítve, amelyet Ujbars és Marosfalva tartozik kiszól-