A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1921, 1922, 1923, 1924

7 — A mindent ígérő, de semmit sem adó eszmének híveink közül is sokan hódolnak s tudatlanul áldoznak ; sokan vannak immár kik tagadásba merik tenni az Istennek lételét, hirdetik, hogy a vallásra nincs szükség. — Bátran kimondhatjuk és hirdethetjük ezen felfogással szemben, ez a romboló erő, midőn kitombolta magát, elalszik, megsemmisül, mert mostani nyilvánulásainak nincs alapja, mert erkölcstelen alapon épiteni nem lehet, csak ami Isteni az az örök, az győzi meg a világot. — De mert látjuk erejét, munkájának gyászos nyomait, vele szemben tétlenül, összetett kezekkel nem állhatunk, fel kell öltöznünk a hitnek, a tántoríthatatlan meggyőződésnek, Istenben vetett bizodalomnak mellvasába s az ellenünk támadt uj ellenséggel uj fegyverekkel kell küzdenünk és harcolnunk. — A küzdelem megvívására, a győzelem megnyerésére mi lelkészek, egyházi vezetők, magunkban kevés erővel birunk, mozgósítanunk kell mind a hivő lelkeket, a még meg nem mételyezett és romlatlan sziveket. — És hogy harcra kész edzett seregünk legyen, nevelnünk kell magunknak a katonákat, hithű, áldozatkész egyháztagokat, kik nem ingadoznak, a mammon erejétől és hatalmának ellene állani bírnak. — Ez lenne a belmisszió munkája. — A régi fegyverek már nem elégségesek, eltompultak, a kornak megfelelő uj fegyvereket kell választanunk és forgatnunk. — Fel kell állítanunk a vasárnapi iskolákat, ifjúsági egyesületeket, hogy neveljünk magunknak hitbuzgó népet, jó cselekedetekre igyekezeőt. — Szóval nem elég ma már csak a szószékeken hirdetni az igét, hanem prédikálni kell azt a templom falain kivül is, még a háztetőkről is — És senki se várja kívülről, másoktól а csuda erőt, segítséget, hanem övedze fel önmagát, tegye erőssé gyülekezetét а hitben, а jó cselekedetekben és ha igy mindnyájan egyenként és összesen erősek leszünk a Krisztusban, szilárdan kitartók és bízók az Istenben : A pokol kapui sem vehetnek rajtunk diadalmat. Dacára annak, hogy a világot megrázkódtató és átalakítani akaró kommunista szellem egyházi életünkben is láttatja bénitó erejét és hatását, mégis az egyháziasságnak, anyaszentegyházunkhoz való ragaszkodásnak, hithűségnek szép nyilvánutásaival is találkozunk. — Az itt ott sajnosan mutatkozó hidegség vagy lágy melegség mellett, jóleső érzéssel látjuk a buzgóságnak tettekben nyilvánuló megnyilatkozását is, ugy hogy remélhetőleg elfognak múlni a sötétség árnyai és az elvonuló vihar után а hitnek szivárványa fog a maga tündöklő piros, fehér, zöld színében felragyogni. — És