A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1921, 1922, 1923, 1924

114' kező rendelkezések miatt eredményt csak késlekedve érhettünk, vagy érhetünk el. — A tanügy a népnevelés magasztos ügye az csak másod harmadrendű kérdésnek látszik s bizonyul a hatalom birtokosai előtt 1 1 6) Érsekkétyi tanítónő közel 3 évig húzódó ügye is végle

ges elintézést nyert

. Sajnos az elűzött tanitónő vissza nem térhetett többé, miniszteri leirat minden további lépést céltalanná tett, s az állás választás utján be is töltetett. 7) Lévai lelkész érdekében beadott amnestia kérvényeink is elutasittattak s a fegyelmi birói útra terelt ügy, már I-só és Il-ik fokú bírósági Ítéletet nyert . . fellebbezés folytán а lll-ik fokú bíróság ^döntése előtt áll, addig az Egyház mérheüen kárára a választási eljárás megindítása is késik . . kapcsolatban azonban már itt említem meg, hogy tekintettel а lelkészi dijlevél tul alacsony a 2000 koronát alig meghaladó voltára, esperes felhivta és figyelmeztette a Gyülekezetet a dijlevélnek megfelelő rendezésére, kérném e részben némi direktivál adni, vagy felhatalmazni az esperest a lehetőséghez képest szükségelt intézkedések megtételére. A lelkész távozásával a közte és az Egyház közötti leszámolás eszközlésére, valamint az anyagi egyensúly helyreállítása éa biztosítására vonatkozó előkészítések, munkálatok teljesítésére két küldöttség is kiszállott már a Gyülekezet körében, de mindeddig főként a dijlevélnek állítólag nem actualitása miatt, érdemleges határozatok nem hozattak, az ügy és fejleményei azonban köteles figyelemmel kisértetnek, a lelkész és az egyház közötti leszámolás aránylag csekély különbözetet tüntet fel, de ha nagyobb összegről lett volna is szó, az esetben is teljes biztosítékot nyújtott az eltávozott lelkész és neje összes itt és túllévő vagyonával. Meg kell állapitanom azonban hogy eljárása teljesen jóhiszemű és jóakaratú volt. ——-8) -Gr.-Vezekény — zselizi ügyben a múlt évi k. gy. az én esperesi jelentésemben foglalt javaslatomtól eltérőleg, a békés kiegyenlítés megkísérlését határozta el. —• Kérésemre főjegyzőnk volt szíves teljes jóakarattal és szorgalmas igyekezettel vállalni a kérdés rendezését. Legjobb törekvése is hajótörést szenvedett azonban Zseliz makacsságán, ki minden hozzájárulást megtagadott. A gr.vezekényi lelkész azonban, a legmeszebbmenő előzékenységet tanúsította. Nem sikerülvén a fáradozás, а gr.-vezekényi lelkész követelte az e. ker. bíróság ítéletének végrehajtását, vagyis az e. m. részéről leendő megfizetést . . Én azonban felkértem velem leendő