A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1920. április, 1920. június, 1920. december

85 Az iratok és a felek előadásából megállapította a biróság, hogy a széna- és szalmajárandóság az 1873. évi április hó 4-én tartott közös presbiteri ülésben létrejött egyesség alapján a kis­koszmályi ref. egyházat nem terheli, s hogy 1905. évtől kezdve ezt Ujbars és Marosfalva egyenlő arányban szolgáltatták ki. Erre való tekintettel az egyházmegyei biróság ugy találta, hogy a per megindítása előtti részletek amúgy is esedékesek lévén, az az eddigi gyakorlatnak megfelelőleg az eddigi arányban szolgáltatandók ki, s igy kellett arra kötelezni az ujbarsi és marosfalvai egyháza­kat, akik kötelezettségüket különben sem vonták kétségbe. Mivel azonban a nevezett egyházak között azután, hogy a kiskoszmályi ref. egyház az 1873 április 4 iki presbiteri határozat alapján a széna és szalma kiszolgáltatásának kötelezettsége alól szabadult, egymás között arra nézve, hogy a kiskoszmályi egyház által fizetett széna- és szalmajárándóság mily arányban pótoltassék, az egyházmegye birósága aránykulccsal elfogadta a 3/ 6 — a/ 5 arányt, mint amely szerint jelenleg is fizetik az ujbarsi és marosfalvai egyházak a tanítónak adandó naturálékat. Ennélfogva igy kellett megállapítani a jövőre nézve az aranykulcsot a nevezett két egy­ház között. A költség megállapítása a törvényen alapul. Vizy János tanító és a kiskoszmályi ref. egyház képviselői, kijelentették, hogy a járandóság kiszolgáltatott, erre nézve tehát, a határozat hozatalt mellőzni, de a kiskoszmályi ref. egyháznak a szol­gáltatási kötelezettségét a jövőre való tekintettel megállapítani kellett. Végül a három társegyház közös kérelmére a közös teher viselésének kulcsául, miután az egyházak között erre nézve sem egyesség, sem birói döntés nincs s a jegyzőkönyvek szerint az eddigi 50 °/o. 25 °/o és 25 % arány semmi máson csak ingadozó gyakorlaton alapul, az egyházi I. t. c. 12 §-ában nyert jogánál fogva az egyházmegyei biróság ugy találta, hogy minden felesleg vitának végét vetendő legigazságosabb, azon aránykulcs, mely a birtokra és személyekre támaszkodik, melyek egyforma kivetéssel megterhelve az egyenlő teherviselés eszméjét valósitják meg, ezért megállapította, hogy a jövőben a közös terhet a birtok és személyre kivetett egyforma adóból fizesse a három egyház, mely célból évi számadásaiban külön rovat nyitandó. Félreértések kikerülése végett állapította meg az egyház­megyei biróság, hogy mily terhek veendők közöseknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom