A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1920. április, 1920. június, 1920. december

аз Mely alkalommal: 1. Esperes úr helyzetünkhöz méltó fájdalmas érzéssel, majd isteni kegyelembe vetett reménnyel emelkedik s emeli a gyűlésen jelenlevők lelkeit Istenhez s kéri áldását az egyház érdekét szolgáló munkájukra. 2. Főjegyző felolvassa a gyűlésen megjelent alkotó tagok neveit s azok kellő számban lévén jelen : Esperes úr megállapítja a gyűlés határozatképességét 3. A törvény rendelkezésének eleget teendő : Esperes úr a társelnöki szék elfoglalására felkéri Dr. Kersék János szolgálati idejére nézve legidősebb tanácsbirót, ki a felkérésnek eleget téve, a társelnöki széket elfoglalja. 4. Olvastatott az egyházmegyei tisztviselőkre beadott szavazatok felbontása alkalmával felvett jkönyv, mely szerint a kellő számú legtöbb szavazat esett mint vil. főjegyző Dr. Darányi Kálmánra, mint egyh. tanácsbiróra Molnár Gyula garamszentgyörgyi ielkészre, mint vil. tanácsbiróra Dr. Demény Gyulára és Pásztor Elekre. A jelzett szavazatok alapján kijelentettek : világi főjegyzőnek Dr. Darányi Kálmán, egyh. tanácsbirónak Molnár Gyula, világi tanácsbiráknak Dr. Demény Gyula és Pásztor Elek. Molnár Gyula, Dr. Demény Gyula és Pásztor Elek az esküt letevén : a tanácsbirói széket elfoglalják. Molnár Gyula a megválasztott tanácsbirák nevében köszönetet mond az irántuk tanúsított megtisztelő bizalomért s kijelenti miszerint érzi a reáváró munkával szemben gyengeségét, de érzi azt is, hogy jóakarattal, igyekezettel pótolni fogja. Bizva Isten segedelmében, kinek áldását kéri, hiszi, hogy az egyh. megyének s az egyháznak mindenkor javát fogja munkálni. 5. Esperes úr, hogy a szervezkedésre vonatkozó e. megyei megbízást illetőleg felvilágosítással szolgáljon, élőszóval ismerteti a közgyűlés elé terjesztett következő jelentését : Nagytiszteletü és tekintetes е. т. k. gy. ! Tűnnek, mennek az évek a napok felettünk, várakozva epekedve jobb jövő után, mely azonban eljönni, megszületni nem akar, sőt reánk nézve még messze jövőben sem látszanak ragyogni, előtűnni annak legkisebb sugarai sem . . . Még mindig forrongó