A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. augusztus

6 képviselők ; Boldizsár György s. lelkész, a tanítói kar több tagja, s az egyházi életünk iránt érdeklődő hitsorsaink közül többen. 1. Mely alkalommal : a himnusz eléneklése után Esperes ur imával emeltefel Istenhez a lelkeket. Költői szárnyalású szavakba foglalt hasonlatban mutatta fel azon kor mellett, midőn a föld még puszla és ékesség nélkül v aló volt, a mai kort, midőn a már két éve pusztító háború tett országokat pusztává, ékességnélkülévé. Kérte a Mindenhatót, hogy valamint a „kezdet

1, után az ő kegyelme által az emberi munkásság, szorgalom a földet ékessé, szebbnél-szebb alkotások által szemet lelket gyönyörködtetővé tette, ugy engedje meg, hogy a béke napjainak minél előbb való eljövetelével az emberi igyekezet, törekvés most is épitse fel, alkossa újra, amit az emberi gonosz indulat romba döntött, s lehetőleg tegye jóvá, pótolja az általa okozott veszteségeket. „Munkálkodni jöttünk össze most is jó atyánk" — mondá imájában — „munkálni Szent neved dicsőségét, anyaszentegyházunk javát. Adjad kérünk áldásodat munkálkodásunkra. Ámen !" 2. Gondnok ur felhívására főjegyző felolvassa a gyűlésen megjelent alkotó tagok neveit, s jelenti, hogy azok legnagyobb részben jelen vannak. 3. Esperes ur jelenti, hogy távollétüket igazolták : Csekey Vilmos, Birtha József, Kádár Kálmán, Mocsy Lajos. A közgyűlés az igazolt távolmaradásokat tudomásul veszi. 4. Gondnok ur elnézést kér, amiért a mult évben nem volt jelen a közgyűlésen. Nem az érdeklődés hiánya, ellanyhulása, de más hivatalos elfoglaltsága tartotta vissza, s leginkább magának esett nehezére a távollét, mert érezte, hogy ily komoly időkben kétszeres a nv lasztása. Visszaemlékezik a két év előtti gyűlésre midőn annak a megdöbbentő gyászesetnek nyomása alatt volt mindenki, mely a gyűlést megelőző napon Serajevóban történt, 3 melynek áldozatul esett a trónörökös Őfensége és szeretett hitvese. Majd ilyen formán folytatja szavait : Kifejezést adtam akkor bánatos érzelmeinknek s jelentettem azt az aggodalmat is, vajon az a mélyen elszomorító, felháborító eset nem rejti-e magában a háború szikráját is ? Eajms igy történt, mert 4 hétre megvolt a mozgósítás, kitört a világ háború, melytől féltünk, mely követelvén áldozatait, ma is tart még, s melynek, hogy vége mikor lesz, ma sem lehet megmondani. — Mi is részt veszünk a háborúban, szenvedünk, nélkülözünk, sebek sajognak, de ne feledjük, nera