A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. augusztus

junk elnézését kérte, a mit én teljesen méltányolva és beismerve az ez időszerint magasabb rendű, nagyobb fontosságú megbízatás gondjait és felelőségét, legnagyobb készséggel biztosítottam ugy a magam, valamint egész Egyházmegyénk és közgyűlésünk nevében. Oly fontos az az állás, oly nagy a gond, a felelőség, oly széles a munkakör, működési tér, hogy az teljes embert, egész erőt kiván, reméljük, biztosra vesszük, hogy a normális viszonyok helyre álltával, teljes szivével, erejével, ismét magunkénak mondhatjuk és érezhetjük őt. Mindjárt a mozgósítás elrendelésekor tábori lelkészi szolgálatra behivatott Lányi Árpád hontfilzesgyarmati lelkésztárs, oly hirtelen kellett bevonulnia, hogy csak távollétében lehetett és kellett intézkednem népes és hűségesen gondozott gyülekezetének megfelelő ellátása felől, az adminisztrálásra Akucs Lajos peszeki lelkész-aljegyzőt, az istenitisztelet végzésére a szomszéd lelkészeket és tanítókat kértem fel, kik is a legszívesebben ajánlották magukat a kisegítésre. E közben azonban püspöki hivatalunk hozzá intézett jelentésre, Kállay Kálmánt rendelte helyettesül, ki közel 4 hónapig gondozta a gyülekezetet, tanította a harctérre vonult tanitó helyett a gyermekeket, segédkezve az időközben betegen visszatért lelkésznek, nyájas, előzékeny modorával, magas képzettségével kedves emléket hagyva hátra hitoktató lelkészül Bukerestbe történt távozásával. Tanítóink közül is igen sokan a harctérre vonultak, illetve behivattak és pedig : Juhász Jenő kisóvári, Kacz László bori-i, Jakabffy Jenő hontlüzesgyarmati, Tóth István tergenyei, Veres János kisölvedi, Szarka Zzigmond szódói, Máry József mohi-i, Haniszkó János felsőszecsei, Nagy Barnabás töhöli, Nagy Árpád garamlöki, Galambos Béla kiskoszmályi, Brányik Béla felsőpéli, Kömley Sándor, Pekarik Vilmos nagysalló-hölvényi. Patay Károly ágói