A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. augusztus

Egyházmegyénket is súlyos veszteség érte, elesett a mi fejünknek koronája, lelkészi karunk közszeretetben, köztiszteletben állott, érdemekben megőszült tagja, Varannay Lajos ujbarsi lelkész, egyházmegyei, egyházkerületi tanácsbiró, lelkészértekezleliink elnöke. Alig kikerülve az iskolából, majd a kocsi rectóriából mindjárt a zöld asztalnál látjuk öt, s azóta egyházi, mint társadalmi téren a közügynek fáradva és szolgálva élt, alkotva, gyarapítva a maga népes Egyházában is, hol a monumentális paplak és uj iskola hirdeti és tartja fenn nevét és emlékét. Mintaképe volt az igazi kálvinista papnak és kötelességteljesitésnek, ajtaja hivei előtt, kik tanácsért seregestül keresték fel, mindenkor nyitva, a szószéken, mig gyengesége miatt segédlelkészt nem kellett kérnie, nem hiszem, hogy valaki helyettesitette volna őt csak néhányszor is. A régi jók és igazak közül való, jellegzetes, caracteristikus kiemelkedő egyén volt köztünk, társai között, sokszor ridegnek, hajthatatlannak látszó, tekintélyes külső alatt, a legnemesebb, legérzőbb szivet hordozva mindig. — Emléke legyen áldott, gyászoló övéinek fejezzük ki legőszintébb részvétünket, legmélyebb tiszteletünket. Nyugalomba vonultak tanítói karunk hűséges, de elfáradt munkásai : Pásztor Elek garammikolai, Tóth József garamvezekényi, Tóth Pál kiskálnai tanítók, mindhárman mintaképei a mértékletes, józan, fedhetetlen életnek és kötelességteljesitésnek, még meggyengült erővel is hivek lenni igyekeztek a reájuk bízottakban, az esperesi hivatalhoz intézett meleg magán és nyílt levélben vettek bucsut az őket is nevelő, tápláló anyaszentegyháztól, közelebbről egyházmegyénktől, esperes is meleg hálával, forró köszönettel köszönte igaz és hűséges fáradozásaikat, kívánván csendes, békés öregséget, örvendetes, jól kiérdemelt nyugalmat, még hosszú éle-