A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. augusztus

— 10 — torai valának a gondjaikra bizott nyáj, közel és távol levő tagjainak. Egyházmegyénk a maga tagjaiban irodalmi téren is kivette részét, az alkalmi háborús vonatkozasu irodalmi termékek müvelésével. Költői lelkületti világi tanácsbiránk, dr, Kersék János megragadó költeményekben zengette a hazaszeretet magasztosságát, a hitnek, a vallásnak fenséges erejét. Szabó S. Zsigmond lelkésztársunk közelismeréssel fogadott imákat irt itlhonmaradottak számára, egyházi kiváló beszédeket, imákat Karácsonyi, Húsvéti ünnepeink használatára, Biriha József lelkésztársunk tanulságos füzetet adott ki az egygyermekrendszer ellen, majd másikat háborús beszédek és imák eimén, s mély vigasztaló megnyugvást keltő ihiádságokat, harctéren levők és itthonmaradottak részére használhatólag, a Reviczky Társaság felolvasó estélyein felolvasásokkal/költeményekkel, szabad előadásaikkal tanulságos perceket szereztek, dr. Kersék jános, Szabó S, Zsigmond, Végh István társaink. Kettőzött kötelesség, hatványozott teher nehezült nagyobb városi Gyülekezeteink vezetőire, lelkészeire. Léván a 14. honvéd gy. ezred kiegészítő helyén, kórházakban, üdülő beteg katonák telepén hány, de hány féle nemes kötelesség várakozott, a magát semmi szolgálat alól nem vonogató, buzgólkodó lelkészre, azok meglátogatása, felkeresése, alkalmi istenitiszteletek tartása, imák, olvasmányok kiosztása, segélyezése, olykor-olykor megvendégelése bizony sokszor igénybe vették a lelkész minden idejét és erejét, nagy segítségére állott minden munkáiban a Bethlen Katalin egyesület, a maga lelkes, áldozatkész, fáradhatatlan nőtagjaival. Legnehezebb kötelesség, legsúlyosabb teher nehezült azonban a mi zólyomi missiói egyházunk fáradhatatlan lelkészére, de egyszersmind a legszebb, legneme-