A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. július

— 71 — elütő külömbség. A legújabb esetre pedig t. i a kérdőivek kitöltésére vonatkozólag, amennyiben a javadalmi jegyzökönyvek hátrányosnak látszanak tanítóinkra nézve, az eljárásra alapot ad, egyben utasításul is szolgál tanítóinknak nyugdíjigényét megállapító kormányrendeletek. Példa : egy tanitói dijlevél értéke javadalmi jegyzőkönyv szerint 1790 kor., ebből nyugdíjigénye miniszteri rendelet értelmében 1570 kor., melybe beszámíttatott hivatalból élvezett 500 korona kor, illetve személypótléka, tehát az állam által elismert nyugdíjigénye az alapfizetéssel szemben (1570—500-= 1070) 1070 korona; tehát az alapfizetésből 1070 korona van tanítóinak minősítve, tehát kántori járandósága (1790 —1070=720) 720 korona. Ez az eljárás biztosítja, mind a tanitói, mind az egyház érdekeit még a jövő szempontjából is. Indítvány: Kerestessék meg az egyházmegyei közgyűlés utján, illetőleg közbejöttével, a főt. Egyházkerület ugy azon egyházak érdekében, melyek eddig kán torsággal összekapcsolt tanitói állásokat tartanak fenn, mint azon tanitók érdekében, akik kántori teendőket állandóan végeznek, hogy addig is mig az orsz. zsinat végérvényesen intézkedik, rendelje el saját hatáskörében, hogy a kántortanitói dijlevelek az 1893 évi 29751. szánni miniszteri rendeletnek szemelőtt tartásával külön választassanak s külön-külön dijlevéllel biztositassanak, — s igy adassanak át az illetékes tanítóknak. Mivel pedig preorans tanítóink külön munkája a lelkészi szolgálat az állam által a javadalmi tételekben sehol elismerés alá nem kerülhet, mert sem az 1893. évi XXVI. t.-c. sem az 1907. évi XXVII. t.-c.