A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. július

— 70 — rozathozatalra nem érzi magát ez alkalommal hivatottnak. Hogy azonban e nagyfontosságú kérdés, mely talán már a közeljövőben egész súlyával reánk nehezedik s megoldást kivan s le ne kerüljön a napirendről s alkalom adassék az arra illetékes egyházi hatóságoknak is az ezen kérdéssel való érdemleges foglalkozásra, az indítványokat az egyh. megyei gyűlés útján az egyh. kerületre terjeszti fel további megfelelő eljárás végett. 5. Végh István vámosladányi ref. tanító ismertette az uj tanítói törvényt a következőkben : Mivel az uj tanítói törvény rendelkezései szerint kántortanitóink érdekeit se fizetés kiegészítés, se nyugdíjigény szempontjából hátrányosan nem érintik, mert a törvény szerint elintézést nyert az a kérdés is kit-kit mennyi nyugdíjigény illet meg. A kántortanitói állások javadalmának elkülönítése a Minisztériumban mind a mai napig a 29751]93. sz. a. kelt rendelet értelmében történt s ehez képest lett a nyugdíjigény is megállapítva ; egyházi érdek, hogy a hivatott javadalmak jó része kántorinak minősíttessék. Ennek figyelemmel tartásával csak üdvös dolgot tesz az iskolafentartó egyház, ha a kántortanitói javadalmakból — bármilyen magasak is azok — legfeljebb 1000 kor.-t ismer el tanítói járandóságnak. Tehát a dijlevelek külön választását e példa illusztrálja: valahol a kántortanító javadalma 1870 kor., ebből tanítói 1000 kor., 870 kor. pedig kántori. Egy másik példa: valahol az összjárandóság 1450 kor., ebből tanitói 950 kor. a többi 500 kor. ; ebből 50 kor. megy a 950-hez, a többi kántorinak marad. Az előző példa a nagyobb dotációs javadalmakról szól, nehogy feltűnő legyen az