A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. július

- 11 ­egyháztagok erősen kifejezett kívánságára s azon őszinte szeretetre, ragaszkodásra, mellyel a mohi-i lelkész iránt viseltetnek, továbbra is a mohi-i egyház­hoz való kapcsolatban hagyja meg a közgyűlés. Bánattal telt szívvel vesz buosut a közgyűlés Somogyi Lajos kiskálnai és Patay Árpád garamszent­györgyi volt lelkészektől, kiket a Mindeható magához szólított. Mindkettő hűséggel szolgálta az Urat, hor­dozta hűséggel az Ő igéje hirdetésének gyönyörűsé­ges, de nehéz igáját. Az egyik hordozta az emberi élet végső határáig, a másik összeroskadt alatta ifjan, nem válthatva be a hozzáfűzött reményeket, itt hagy­va családját, három kis árváját az élet viszontagsá­gaival megküzdeni alig képes édes anya gondozására. Az Örökkévaló adja meg az elhunytaknak jutalmukat, segítse, vigasztalja hátrahagyott kedveseiket, akikket szemben a közgyűlés jegyzőkönyvileg is kifejezi rész­vétét. Tóth József garamvezekényi és Nagy Pál ga­ramsallói tanítókat, tanítói működésük 40-dik évének betöltése alkalmából, melegen üdvözli a közgyűlés s midőn elismerését, nyilvánítja a becsülettel, hűséggel párosult kötelességteljesitésért, azon óhajának ad ki­fejezést, vajha mindkét lelkiismeretes gondozója a ki­csinyeknek még sok ideig szolgálhatná lelki-testi ere­jének épségében a nevelés magasztos és szent ügyét. A szorgalomnak, az érdemnek méltó megjutal­mazása az, amidőn a kitüntettek közé van befoglalva Kiss Imre zselizi tanító neve is, aki a közoktatásügyimi­ni szterur által személyi pótlék cimén évi200 kor .jutalma­kap. Ö, ki oly sok felejthetetlen, kedves emlékekkel gaz­dag, vig órát szerzett környezetének, aki kiapadhatatlan h u mora által lelke minden társaságának vajha ezután bánat nélkül élvezhetné munkájának megérdemelt gyümölcsét

Next

/
Oldalképek
Tartalom