A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. július

_ 8 ~ tagjainak megküldetett, felolvasottnak tekinti, általánosságbann elfogadja, tudomásul veszi, különös intézkedést igénylő pontjaira nézve pedig a következőket határozza : _ 1. Örömmel látja azt az érdeklődést, melyet külföldi hitsorsosaink, közöttünk való megjelenésük által is, velünk szemben tanúsítanak. Az összetartozás tudata, mig egyfelől erősiti önbizalmunkat addig másfelől növeli itt hazánk határain belül is erkölcsi súlyúnkat. Kifejezést ad a közgyűlés azon reményének, hogy e gyakori érinkezés által ide átplántált vallásos eszmék, melyek a kálvinista magyar ember természetének megfelelnek s gondolkozás módjához átalakíthatók, csak előnyére lesznek egyetemes egyházunknak s hogy a külföldi egyetemeken tanuló ifjaink tudásukat gyarapítva, szélesebb látkört szerezve, kiváló jeleseinkké, képzett vezet) embereinkké válnak. 2. A megnyugvás érzetét kelti fel a közgyűlés tagjaiban az Orle alapszabályainak megerősítése. Hogy oly hosszú időre terjedő huza-vona után végre tető alá jutott a reform, lelkészek ezen sok üdvös intézménynek megteremtésére, megalkotására hivatott szervezkedése : ezért köszönetet mond egyházker ületünk nagyrabecsült főgondnokának. A lelkesedésnek szent tüze, mely az Orle gyűléséin a szivekben lángra gyul s terjed onnan szét minden irányban, világítson, melegítsen, hogy e világosság fényénél lássanak, e szeretet melegénél tanuljanak ragaszkodással szeretnf $izok is, kik anyaszentegyházunk mostoha gyermeke) kívánnak lenni s az eszmék, melyek ott támadnak, öltsenek testet egy szebb jövő megalkotására. 3. Szeretetteljes tisztelettel, elismerésének kifejezésével emlékezik meg dr. Balthazár Dezsőről, a Tiszántúli Reform. Egyh. Kerületnek a mult évben megválasztott püspökéről s a hozzáméltó hűséges munkatárs: Kiss Ferencz püspökladányi lelkész, a Tiszántúli Egyh. Kerületnek főjegyzőjéről, kik a Kálvineum létrehozása által a reform, lelkészek árváiról oly szépen gondoskodtak. Hogy alkotásuk minél virágzóbb legyen, hogy a szegény árvák ne érezzék annyira az édes apa és