A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

— 8 Dezső erdélyi iőgondnok, konveuti, zsinati világi elnöknek elhunytáról s hálás elismeréssel emlékezvén meg azon szolgálatokról, melyeket a megdicsőültek egyetemes egyházunknak s hazánknak tettek, azon nemes, önfeláldozó, önzetlen közhasznú tevékenységről, buzgó, lankadatlan áldásos munkásságról, melyet hosszabb-rövidebb idő alatt egyházunk valláserkölcsi, szellemi s anyagi előrehaladásának érdekében mindenkor kifejtettek, őket minden idők követésre méltó példányképéül állítandó : elévülhetlen érdemeiket jelen jegyzőkönyvének lapjain is megörökíti. 2. A midőn közgyűlésünk hálás kegyelettel adózik megboldogult nagyjaink emlékezetének, örömmel köszönti a felkelő na pokat, az uj vezéreket, a tiszáninneni kerület uj püspökét Fejes Istvánt, főgondnokát Dókus Ernőt, a tiszántúli egyh. kerületnek újonnan választott tetterős, nagyrahivatott ifjú püspökét dr. Baltazár Dezsőt, mint a kiknek nagy szellemi ereje, eddig kifejtett munkássága, az egyház közjaváért buzgólkodó lelkesedése teljes biztosítékot nyújtanak az iránt, hogy egyetemes egzházunknak, sokra hivatott méltó vezérei, büszkeségei, dicsekedései leendenek s munkálkodásukra Istennek áldását kéri. 3. El nem titkolható nehéa aggodalommal látja közgyűlésünk azon veszedelmes irányzatnak rohamos előrenyomulását, mely a szabadelvű haladás, fejlődés felvilágosodott mivelődés, józan sociális törekvések teljes letörésével, a maga önző érdekeit tekintve a felekezeti utramontán reakció szolgálatában áll, s a sötét középkort akarja visszavarázsolni. Ezen nemzetrontó, a testvéries békésegyüttmunkálkodástmegakasztó, sőt azt lehetetlenné tevő, eléggé el nem ítélhető, káros törekvéseknek jelei már minden vonalon mutatkoznak, sőt a mi a kii-