A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. június

— 8 — sulylyal fog nehezedni ama rendelkezése, mely szerint az évi hozzájárulás az állami adó 17

3 százalékánál kevesebb nem lehet. Utána nézve, viszonyítva a kiváualmat. egyházmegyénk legtöbb gyülekezetéhez, meg fog kétszereződni a hozzájárulás összege. Ami, tekintve, hogy kerületünk a főiskolai tanárok fizetése czimén is érezhetően megvan terhelve, csaknem elviselhetlenül fogna reánk nehezedni. Általánosságban a lelkészválasztási rész sem tud felülemelkedni az egészen keresztülhuzódó szellemen. Ahelyett, hogy a haladó korral, a megváltozott viszonyokkal, a gyülekezetek jogával, s a lelkészi kar egyetemes érdekével számolt volna, megnehezíti, megköti a választást, korlátozza a gyülekezetek jogait, akadályokat állit, melyek nem egyszer fognak keserű összeütközésekre, zavarokra vezetni, s elveszik az ifjúság kedvét a lelkészi pályára lépéstől, mert 8 évig várni senkinek sem lesz kedve jobb állomások után, amint ezt a tervezet a kielégítő osztályzatú, de lehet azért legkiválóbbá válható lelkészek, segédlelkészekre nézve kontemplálja. Ez nem a törvény kereteinek kitágítása, hanem oly korlátozása, mely visszafelé egy nagy lépést jelent, s ellentétben áll a kellőleg értelmezett mindkét oldalú közérdekkel. Midőn ezeket a kifogásokat, észrevételeket nem lehetett elhallgatnunk, tartozunk az igazságnak annak elismerésével, hogy e tervezet egy-egy lépést, kezdeményezést tartalmaz a gyülekezeti hitélet fejlesztése, ellenőrzése körül, midőn a presbitériumot, mint a lelkész igazi segitő-, épitő-társát kivánja tekinteni, s azokat nem egy részben bevonja a cura pastoralis ügykörébe, s a lelkészt is ezentúl évi jelentésben készteti működésének, a gyülekezet árnyés fényoldalainak feltüntetésére. Megannyi tükör lesz e jelentés, melyben a gyülekezet meglátva, megismerve magát, tanulni, fejlődni fog, hibáit, mulasztásait pótolja, erényeit növeli, gyarapitja. Ha még megjegyezzük ezek után, hogy a tervezet nyelvezete, alakja sok kifogás alá eshetik, mert sok helyen nem világos, nem egyszer laza, pongyola, s már eddig érvényben volt §-kat feleslegesen újra alkot, újra szerkeszt, általánosságban nem a legsikerültebbnek bizonyul, sok részében pótlandó- és raódositaudónak jelezzük és véleményezzük.