A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1898. június

- 4 — 3. Az 1. pont alatt említettek, részben a gyűlés alkotó tagjai levén, részben megbízó leveleik alapján igazoltattak ; távolmaradásukat igazolták : Jókny Lajos k.-ölvedi, Pólya Lajos n.-ölvedi lelkészek ; nem igazolták : Zongor János tanácsbiró, Szabó Endre nagyodi, Nagy János bori-i lelkészek és a nagy-ölvedi egyház képviselője. Tudomásul vétetik, a távolmaradásukat bejelentők felmentetnek, az igazolatlanokkal szemben pedig az ügyrend 7. §-ának alkalmazása kimondatik. 4. Esperes előterjeszti s felolvassa gondos, és az egész egyházmegye beléletét luven visszatükröző, tartalmas jelentését, melyből örömmel győződhetett meg a közgyűlés, hogy egyházmegyénk kebelében ugy a vallásosság, valamint a gyülekezetek anyagi jóllétének fejlesztése érdekében a legszebb reményekre jogosító tevékenység, buzgóság uralkodik, s midőn ezt jóleső érzéssel veszi a közgyűlés tudomásul, azesperesi jelentést e j.-könyv lapjain is megörökíti, a mint következik: Nagytiszteletü Egyházmegyei közgyűlés ! Midőn közgyűlésünk mélyen tisztelt tagjait teljes tisztelet és hitrokóni szeretettel üdvözölném, évi jelentésemet a következőkben van szerencsém előterjeszteni. Mindenekelőtt fájdalmasan kell megemlékeznem azon veszteségről, mely egyh megyénket néhai Konkoly Thege Gyula, a barsi egyh. megye egyik legrégibb ügybuzgó tanácsbirája s világi aljegyzőjének 1897. decz. 11-én történt elhunyta által érte. Az egyházi téren szerzett érdemeit tisztelettel emliti dunántúli egyházkerületünk is, melynek több éven át lelkes és munkás tagja volt. Örökítse merj emlékét egyházmegyénk is jegyzőkönyvében s fejezze ki a boldogult iránt táplált érzelmeit gyászoló családjához intézendő részvétiratban. Hasonlóan elment a minden élőknek után körünkből f. évi jan. 14-én Dálnoki Sámuel is, a n.-lóthi ev. ref. leányegyház nyugalmazott tanítója. Agg korában ragadta el őt körünkből a kérlelhetetlen halál. Legyen az ő emléke is áldólag említve jegyzőkönyvünk lapjain, Azok lelkére, kik az egyház sorsa iránt a szeretet féltékenységével érdeklődnek, ez idő szerint — az egyházpolitikai reformok életbe lépte után — a boldogító reménynek némi sugarai derülnek,