A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1878. május
10 saját részére bevetette, holott ö ez által özvegy évi járulékában csonkulást szenved ; mert a földek bevetése s learatása öt illeti. Azt is panaszosan adja elő, hogy az 185% 0 egyházi évről 1878. március 12-ig, 162 megkeresztelt gyermektől, a stólát szabályozó kerületi törvény értelmében, minden gyermek után 30 kr. hátrálékban van, mely 48 frt 60 krra megy, mely hátralékot boldogult férje életében, — mivel kedves volt elölte a béke, — nem követelhetett, tartván a nép boszújától, s kéntelen volt halála utáni időre halasztani, s az e végetti pörlekedést özvegye terhéül fölhagyni. Végül '/. alatt mellékelt bizonyítvány tartalma szerint kéri az egyházmegyei gyűlést, hogy azon 20 frt trágya árt, melyet boldogult férje Kádár István volt oroszi tanítónak fizetett; de tiltakozása daczára is az egyház földjére kihordatott, 1860-ik évtől, s igy 18 évi 6-os kamatával együtt, összesen 41 frt 60 krt az egyház által megfizettetni kegyeskedjék : Miután az özvegyi év az 1878. márczius 12-ig terjedt: az 1877. év őszén vetett gabona learatása az özvegyet illeti; de az özvegy a vetőmagot és szántásbért köteles az egyháznak visszafizetni. Az állítólagos hátrálékban levő keresztelési stólára nézve nyilvánítja az egyházmegyei gyűlés, hogy miután az egyházlátogatás évente megkérdezte boldogult Bátki István lelkészt: be van-e adva fizetése? s ö soha sem nyilatkozott ezen keresztelési stóla hátralék iránt mint a vis. jegyzőkönyvek mutatják, holott ellenkezőleg, tudomást vévén a vis. a lelkészi fizetés váltóban adásáról, a hivekkeli egyezés folytán 1. számú búzával kártalanította a lelkészt: ennek folytán, — miután ker. szabályzat szerint is, semmi fizetést hátrálékban hagyni nem szabad. — ennek behajtásahoz az egyházmegye nem járul; de a fél kívánságára a főtiszt, egyházkerületre fölterjeszti. A vett trágyának az egyház földjére kihordását illetőleg, — miután az egyház elöljárósága áiiitása szerint erről soha semmit sem hallott, — nem elégszik meg az egyházmegye egy személy tanácskodásával, s utasítja az özvegyet állítása érdemleges bebizonyítására. 24. Olvastatott az 1877. év május 25-én tartott leikész értekezlet jegyzökönyve, melynek 1. pontjában inditványoztatik, bogy az egyházmegye végzésileg kötelezze az egyházakat „festék-nyomó" készíttetésére : ez indítvány elfogadtatik, s az egyházmegye ezennel kötelezően elrendeli a „festék-nyomónak" minden egyház általi megszereztetését ; de elrendeli a festék-nyomónak az esperesi s e. főjegyzői hivatal számára a pénztárnok úr általi készíttetését, s egyszersmind az egyházmegye régibb pecsétjének magyarosítását is.
