Szabadi István (szerk.): Intézménytörténeti források a Debreceni Református Kollégium Levéltárában I. (Debrecen, 2013)
I. A kollégiumi levéltár története
22 Intézménytörténeti források a Debreceni Református Kollégium Levéltárában I. László írja: „A fondok és állagok kialakításánál, az előző rendezési elv megváltoztatásával négy fő szempont érvényesült. Egyrészt a történelem folyamán együtt tartott irategyüttesek önálló fondba sorolása, pl. alapítványi iratok, Kollégium birtokaira vonatkozó iratok. Másrészt az ifjúsági egyesületek iratainak gyűjteményes fondban tartása, mivel néhány ifjúsági egyesület külön fondként szerepelt, mások intézményeik állagaként. Harmadszor a seniori, contrascribai, illetve ennek jogutódja, a háznagyi hivatal fondjaiba a diáktisztviselők iratainak besorolása. Tekintettel kellett lenni ui. arra, hogy a diáktisztviselők egy-egy diákhivatalnak voltak alárendelve - pl. az ökonomus, a senior, a dispensator és a praebitor a contrascriba beosztottja volt, tehát nem voltak önálló iratképzők, ezért irataik a beosztásuk szerinti fondba kerültek. Végül az egyes intézményeknek és a Kollégium vezető testületéinek irategyütteseihez csatlakoztatni kellett jogutódaik iratait.” A Magyarországi Református Egyház Levéltárainak fondjegyzékét 1976-ban adták ki, egyik szerkesztője Kormos László volt. Kormos ebben a fondjegyzékben is hangsúlyozza a kollégiumi gyűjtemények levéltári iratainak akár Mohács előtti, néha nyilván sem tartott okleveleinek évszázad óta sürgetett elválasztását például a nagykönyvtári kézirattári anyagtól. Sajátos módon „nagykönyvtári levéltárról” ír, de láthattuk fentebb, hogy az elnevezésnek évszázados múltja van hivatalos iratainkban. Kormos elképzeléseit a szakmaiság, a szakszerű iratkezelés igénye vezette, a jelen kiadványban közzétett fond- és állagjegyzék is az ő munkáján alapul, azt egészíti ki és fejleszti tovább. Kormos célkitűzései között egyaránt szerepelt a levéltári anyag pontos raktári egységeinek kialakítása és számbavétele, az iratképzők szerint csoportosított fondok, állagok, iratsorozatok raktári egységeinek jelzetekkel ellátása, a levéltárról olyan ismertető készítése, amely bemutatja az iratképző szervek rövid történetét, a tudományos kutatást elősegítő segédletek folyamatos készítése, a levéltár anyagáról forráspublikációk készítése, amely eddig anyagi fedezet hiányában nem valósulhatott meg, végül levéltári kiállítás szervezése. Ezek szerint az elképzelések szerint folyt a munka. A raktári egységek kialakítása és jelzetekkel ellátása után 1984-ben jelent meg az a levéltár-ismertető, amely 1948-1990 között az egyetlen önálló egyházi levéltári kiadványként jelent meg Magyarországon (!). Folyamatosan készültek a belső használatra szánt segédletek, ezek listáját Kormos László az 1986-ban készült jubileumi kollégiumtörténeti kiadványban tette közzé. Szintén nagy eredmény volt a Kormos tervei szerint elindult önálló kiadványsorozat. A levéltári kiállítás szervezése várat magára a mai napig, a levéltárnak a nyilvánosság előtti hangsúlyosabb jelenléte ró adósságot a mai kollégiumi levéltárosokra. így van ez akkor is, ha a levéltár mint intézmény soha nem hasonlítható a látványosságot kínáló más gyűjteményi területekhez, szerepe egyértelműen az iskola intézményi életéhez, az egyházigazgatáshoz kötődik. Kormos László 1994 végéig töltötte be hivatalát, őt Barcza József egyháztörténész követte rövid időre. Ekkoriban ismét felmerült a levéltár gyűjteményi osztályként, „csoportként” való besorolása. De az egyházkerület fenntartotta az intézmény önálló státusát, az egyházkerületi közgyűlés Szabadi Istvánt nevezte ki