Szabadi István (szerk.): Intézménytörténeti források a Debreceni Református Kollégium Levéltárában I. (Debrecen, 2013)
I. A kollégiumi levéltár története
A kollégiumi levéltár története 17 fényében hozták a következő határozatot 1911-ben, a 86. szám alatt: „Tekintettel arra, hogy a kollégium épületében levő levéltárak anyagának regesta-szerű feldolgozása és kiadása pénzügyi nehézségekbe ütközik, s a hozzáférhetővé tétel azonban nagyobb kiadások nélkül is lehetséges, csak egyszerűen ki kellene válogatni a levéltárak anyagából a történeti értékű anyagot s azt a főiskolai, illetve a főiskola és a kerület által közösen beállított levéltárnok felügyelete alá adni s az ilyen módon szervezett gyűjteményt a könyvtárral is összeköttetésbe hozni.” Az igazgatótanács következő javaslatát emelte még határozati erőre a közgyűlés: „az egyházkerületi, főiskolai és nagykönyvtári levéltárak történeti anyagának egyesítése tárgyában úgy Balogh Ferencz dr. főiskolai és Kun Béla dr. egyházkerületi levéltárnoktól, mint Ferenczy Gyula dr. könyvtárigazgatótól véleményes jelentéseket kér”. Egyrészt Balogh Ferenc halála, másrészt a hamarosan bekövetkező egyetemalapítás feladatai13 elvonták a figyelmet az „egyesítésről”, mely láthatóan elsősorban a levéltári anyag, s nem az intézmények összevonását célozta volna. Majd 1951-ben került pont a terv végrehajtásának végére. Balogh Ferenc halála után rövid időközönként váltották egymást a kollégiumi levéltárosok. Lencz Géza professzor 1913-1915 között látta el a hivatalt azzal a megbízással, hogy a legkevésbé rendezett, de leggyakrabban keresett (gazdasági, pénztári, alapítványi) iratokat tegye rendbe, ehhez a kerület gondoskodott írnokok alkalmazásáról is. Lencz Gézát hamarosan kollégiumi igazgatóvá választották, utódai, Rugonfalvi Kiss István és ifj. Kiss Ferenc sem sok munkát végeztek (Kiss Ferenc 1922-ben hirtelen elhunyt). Komoly változást hozott viszont a levéltár életében és történetében Csikesz Sándor levéltárnoki kinevezése, amire 1923-ban került sor. Az egyházkerület 1927-es határozata értelmében indult el egy teljesen új levéltári rend kialakítása, Csikesz ehhez írnokokat is kapott a kerülettől. A Kollégium súlyos anyagai válsága miatt a munka 1930-ban megakadt, de addigra kialakult az új tárolási rendszer. A levéltári helyiségek már az 1800-as évek végén a Kollégium új szárnyában, lényegében mai helyén, a díszteremhez vezető főlépcső jobb és bal oldalán, a belső udvarra néző termekben lettek kialakítva a ma is meglévő fémajtókkal, spalettákkal, ablakrácsokkal ellátva. A levéltári szobákban az iratanyag állványokra, az állványokon zárt, vászonnal szegett dobozokba került. A dobozokban tárgy szerint hat csoportra (A, B, C, D, E, F) osztva, csoporton belül időrendbe szedve őrizték az iratokat. A fiókok zárólapjain kívül is és a fiókon belül is jegyzék tüntette fel a bennük lévő iratokat. Első alkalommal történt meg, hogy a levéltári iratok jegyzékét nyomtatásban is megjelentették, egyelőre kéziratként, belső használatra, 1931-ben. Ez a rendszer maradt használatban az 1970-es évek közepéig, s mivel a levéltárban még mai is feltűnnek kutatók a régi Csikesz-féle jelzetre hivatkozva, illetve levéltár-történeti szempontból is, érdemes áttekinteni a korabeli irattárolási rendszert. 13 Lásd az 1914. évi júniusi egyházkerületi közgyűlés 52. számú tárgypontját: „dr. Kun Béla akadémiai igazgató jelenti, hogy az egyházkerületi és kollégiumi levéltárak egyesítésének kérdésében véleményt adni a folyamatban lévő nagy átalakulás befejeztéig nem látszott időszerűnek.”
