Szabadi István: Kormos László (1919-1996) (Debrecen, 1999)

BEVEZETŐ

BEVEZETŐ

Dr. Kormos László református lelkész, levéltárigazgató az idén töltötte volna be nyolcvanadik életévét: ebből az alkalomból jelentetjük meg bibliográfiáját s az ahhoz kapcsolt önéletrajzot.

Kormos László munkásságának egyik részét református gyülekezetek építése tette ki: ennek eredménye nem adatolható, de ma is megmutatkozik utolsó szolgálati helyén, a debrecennagyerdői egyházközségben, ahol emlékezete, mint az igazaké, valóban áldott. Tudományszervező munkájának tanúja az általa létre hívott Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete, mely eredetileg kitűzött feladatát egyre inkább betöltve immár több, mint egy érdekvédelmi szervezet. Tudományos munkásságát pedig elénk tárja a Kormos-hagyaték, melyet a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár őriz.

Szerteágazó érdeklődésű, jellegzetesen gyűjtő típusú szakember volt. Ez a sajátosság tükröződik hagyatékának összetételében is: a több mint 5 iratfolyóméternyi anyagnak csak egyötödét teszik ki a kötetekbe kötött (megjelent vagy publikálatlan) kéziratok, a nagyobb rész mikrofilmek, oklevélmásolatok, pecsétlenyomatok, fényképek és feljegyzések gyűjteménye. Ez a hagyaték még feldolgozára vár, és a levéltárunkban őrzött Sinai-, Bakóczy vagy Révész-gyűjteményekhez hasonlóan további kutatások inspirálásával elsősorban másokat fog szolgálni, ahogy ez a szolgálat volt jellemző a hagyatékozó életére is.

Kormos László most kiadásra kerülő bibliográfiájának az alapját egy autobibliográfia adja, ami ugyan folyamatosan, de adataiban meglehetősen hiányosan volt vezetve. Hiányzó tételek is voltak, így az adatkiegészítésen kívül bővítésre is került az autobibliográfia, valamint az életműről alkotott kép teljessé tétele érdekében — rendhagyó módon — felvettük a kéziratban maradt munkákat is. Ez a tény is indokolta, hogy a tételek végén a Kormos-hagyatékon belüli levéltári jelzetet is feltüntettük (ahol

7