Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1945-49

1945 - 1945. október - Püspöki jelentés

- 33 kénytelen voltam jobb időkre halasztani. Egyedül a segédlelkészekkel siket rült kétnapos megbeszélést tartanom Pápán 1944- január 12—13. napjain. A konferencia anyagát a segédlelkészek meghallgatása után készítettem elő, az előadások egy részét ők tartották, más részét általuk javasolt lelkipásztor rok. A konferenciáról részletes beszámoló jelent meg annak idején a Dut nántúli Protestáns Lap 3- számában, azért arra most nem is térek ki, csak annyit jelentek: szerény megítélésem szerint a konferencia igen áldásos volt. A megjelent 55 segédlelkész szinte kivétel nélkül részt vett a megbeszélések* ben. A felszólalásokban refrénszerűen visszatért a segédlelkészek anyagi helyzete és elhelyezkedését illető panasza. A konferencián is kijelentettem', hogy az előbbenin igyekezni fogok segíteni, az utóbbira nézve semmiféle ígéretet nem tehettem, mivel a lelkészi állások betöltése a gyülekezetek, illetve a vallásoktató lelkésznél a presbitériumok hatáskörébe tartozikA segédlelkészek minél szélesebb körben való megismerhetése végett kívá* natosnak tartom a segédlelkészek elhelyezését úgy eszközölni, hogy minél több gyülekezetben megfordulhassanak és egy segédlelkész egy évnél hosszabb ideig ugyanazon a helyen ne szolgáljon. Természetesen a theoló* giáról kikerülőknél mindig szem előtt tartom azt, hojry először olyan helyre kerüljenek, ahol theológiai tudásukhoz gyakorlati jártasságot is minél alaposabban sajátíthatnak el. Javadalmazásuk ügyében folyó évi június hó 29*én előterjesztést tettem az Egyetemes Konventre, amelyben többek között ezeket írtam: »Nagyon kívánatos volna, hogy a segédlelkész szó, amelynek sehogy sincs református színezete és íze, eltűnjék egyházi életünkből (1. 2500 M. E. számú rend. 8. § 2. pont). Hirtelen nem tudnék jó megjelölést ajánlani, de a lelkipásztor, missziói és vallásoktató lelkész mellett lehetne egyszerűen lelkésznek vagy esetleg gyakorló lelkésznek ne* /ezni. A múltban a gyakorló lelkész megjelölést a paróchus lelkipásztorra szokták használni, de ezzel inkább találó lenne azok jelölése, akik gyakor* latra vannak bocsátva idősebb, tapasztalt lelkipásztor mellé. Azt azonban még a segédlelkész iszó meghagyása mellett is óhajtandónak tartom, hogy segédlelkészeink szolgálati idejüknek megfelelő anyagi előrehaladást nyert hessenek és az Országos Református Lelkészi Nyugdíjintézet jogosított tagjai sorába felvétessenek«A segédlelkészekkel kapcsolatban legyen szabad rámutatnom a közel jövő egyik fenyegető legnagyobb problémájára, a lelkészi szolgálat ellátá* sának biztosítására. A theológiáról szóló jelentésből nyilvánvalóvá válhat előttünk az, hogy a lelkészi pályára készülő ifjak száma egyre fogy és az első évfolyamra már csak 1 hallgató iratkozott be. Ennek az lesz a követ* kezménye, hogy a máris jelentkező segédlelkészhiány mindjobban fokot zódik és pár év múlva csak kivételesen tudunk segédlelkészt beállítani az állandó káplántartó helyekre. Végzetes mulasztás lenne ennek előrelátása esetén már most nem gondoskodni olyan intézkedések megtételéről, ame* lyek lehetővé tennék az Ige szolgálatának ellátását megfelelő munkaerők 3