Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1945-49

1945 - 1945. október - Püspöki jelentés

- 24 Jusztinián hercegprímás úr által összehívott értekezleten, ahol megállapod* tunk abban, hogy felemeljük szavunkat a kormány eljárása ellen a zisidó vallású magyar állampolgárokkal szemben tanúsított embertelen bánásmód miatt- Az értekezlet után azonnal dr. Ravasz László konventi lelkésztelnök úr betegágyához siettünk, hogy tájékoztassuk a megállapodásról s felgyó* gyulása után ő vette kézbe ennek az ügynek részünkről való irányítását. A kormányhoz intézett memorandumot és előterjesztéseket a rövidesen meg* jelenő Fehér Könyv fogja közölni, azért ennek ismertetésére nem térek kiCsak azt említem meg, hogy a mult év májusában, amikor szóba került a zsidók részére egyes városokban elkülönített helyek kijelölése, helyi tárgya* lásaimon kívül egy ízben Ólé Sándor lelkipásztortársammal Budapestre utaztam és a belügyminisztériumban igyekeztem a kérdés keresztyén szem* pontból kívánatos megoldását elérni. Sajnos, utam és tárgyalásaim nem vezettek az óhajtott eredményre. Amikor pedig a Szálasi kormány 1945. elején elrendelte a zsidó származású keresztyének internáló táborba valói elhelyezését és egy győri barátomtól értesültem afelől, hogy báró Apor Vilmos győri római katolikus püspök tiltakozó jegyzéket szándékozik ez ügyben a kormányhoz intézni, nagy nehézségek között átmentem Győrbe és felkerestem Kapi Béla ecangélikus püspök testvéremet, akivel közöltem bizalmas értesülésemet és felvetettem, hogy nekünk is a katolikus püspök úrhoz hasonlóan kellene eljárnunk. Kapi Béla ez alkalommal is, mint mindig igen nagy szeretettel fogadta látogatásomat és azonnal érintkezésbe léptünk a katolikus püspök úrral. így lehetővé vált, hogy mindhárman azonos elő* terjesztéssel fordultunk Szálasi Ferenc »nemzetvezetőhöz« és tiltakoztunk zsidó származású keresztyén hitsorsosainknak a családból való kiszakításia és internáló táborokban való elhelyezése ellen. A fentiekből is következtetni lehet arra, hogy vallássérelmi eset nem fordult elő^ ^ Az államhoz való viszonyunk 1944- évi március IV. . 1 " hó 19*ével labilis állapotba került- A Sztójay*kormány viszony. , ........ , . .. . 7 ugyan meg megkuldotte hozzánk a tanügyet szaba* lyozó rendeleteit hasonló értelemben való intézkedés végett, a parancs* uralmi rendszert teljes mértékben megvalósító Szálasi*kormány azonban egyetlen rendeletet sem juttatott el hozzánk, hanem a napilapokból és a hivatalos lapból tudtam meg, hogy pl. 1944. október 29*ével a tanítást beszüntette és tanintézeteinket hadicélokra igénybevehetőnek jelentette ki— A lelkészi kongruát, korpótlékot és családi pótlékot maradéktalanul fo* lyósította, a menekült lelkipásztorok részére kiutalta elhagyott állomás* helyükön élvezett összes járandóságaikat, még a helyi javadalomnak kon* grua alá értékelt összegét is. Ez érthető, mert a Szálasi*kormány valósággal előmozdította a menekülést és nehézményezte annak magatartását, aki helyén maradt. Engem is állandóan ostromoltak, hogy rábírjanak állo* máshelyem elhagyására, de hiábavaló volt ígéret és fenyegetés. Maradtam.