Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1945-49

1948 - 1948. november - Püspöki jelentés

— 216 — László Sándor világi tanácsbíró és dr- Bakos Lajos egyházkerületi lelkészi jegyző a közgyűlés színe előtt a törvényben előírt esküt letették. 13. Püspök úr beterjeszti az elmúlt 1947/48. munkaévről készített s minden részletében alaposan végiggondolt következő jelentését, amely az egyházkerületi közgyűlés tagjainak nyomtatásban előre megküldetett. Püspöki jelentés a dunántúli református egyházkerület 1948. évi november hó 3. napján Pápán tartandó rendes közgyűlésére. Minden beszámoló*jelentés számadás, elsősorban a mindentudó és mindeneket látó örök Isten előtt, aki megítél, de ha kevésen hívnek talál, új és nagyobb feladatokra ad megbízatást. Nekem magamnak is, aki számot adok, ide szolgatársaimnak is, és a gondjainkra bízott gyülekezeteknek is,, akikről, illetve amelyekről számot adunk, mindenekelőtt az Ür elé kell állanunk! E számadásnál is, de ezenkívül naponként is. Nem tehetünk egyebet, mint a kapemaumi százados szavait ismételgetjük mélységes bűnbánattal: »non sum dignus!« Mert, ha mindeneket megcselekedtünk volna is, melyek nekünk parancsoltattak, akkor is azt kellene mondanunk, hogy haszontalan szolgák vagyunk, mert amit kötelesek voltunk, azt csele* kedtük. (Luk. 17:10). De bizony még ezt sem mondhatjuk el, mert nem tudtuk maradék és hiány nélkül megcselekedni, amit meg kellett volna tenni. Méltán nehezedik szívünkre megtartatásra és kegyelemre méltatlan voltunk érzése, ha az Ür kijelentett üzenetére gondolunk.»Kegyelmet talált a pusztában a fegyvertől megmenekedett nép, az Isten ő előtte menvén, hogy megnyugtassa őt az Izráélt. Messzünnen is megjelent nékem az Ür, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat. Üjra felépítlek téged és felépülsz, oh Izráél leánya, újra felékesíted >magadat«. (Jer. 31, 2—4.). Múltba néző szemünk hazánk, egyházunk, egyházkerületünk és egyházközségeink életében meglátja Isten kegyelmes \ ezetését, meg nem érdemelt szeretetét- A jövőre nézve pedig az Ige biztatásából reményt nyerünk, hogy az irgalmas Isten újra felépíti és ineggazdagítja egyházi életünket, hogy a magyar református egyház be* tölthesse azt a felséges hivatást, amit a kegyelmes Istentől kapott- Nem* csak megmenekedtünk a fegyvertől és békességben élhettünk, hanem új meg* bizatást is kapunk régi feladatokra. Azért rövid pihenőt tartva, tovább megyünk icélegyenest előre, Istennek a Jézus Krisztusban onnét felülről való elhívása jutalmára. így lesz a számadás magunkbaszállás, bűnbánat és új utakon indulás előre, tovább, hazafelé! •.. j HaláSo- Mindenek előtt emlékezzünk röviden — miként zások egész jelentésemet is szeretném érthető okokból na* gyon rö^id^e fogni — hazatért munkatársainkról. Első helyen kegyelettel és hálás érzéssel emlékezünk meg dr. Kiss Ferenc debreceni nyug. egyetemi tanárnak, az Országos Református Szeretetszövetség megalapítójának és