Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1945-49

1945 - 1945. július - Jegyzőkönyv

- 11 adással, hogy sokan megtalálhassák a Krisztust és sokan örvendezhesse* nek a vele való lelki közösségnek. Rá kell még mutatnunk arra is, hogy kinek, illetve kiknek kell) végezniök ezt a munkát? Természetes^ hogy a gyülekezeti munkát a Igyüx lekezetnek kell végeznie a lelkipásztorok irányítása mellett. Hogy ez valóban így lehessen, azért elsősorban kötelessége a lelkipásztoroknak az, hogy munkatársakat neveljenek és válasszanak a munkában való részvételre, mert hiába panaszkodik később igen sok lelkipásztor amiatt, hogy nem segít neki senki, ha korábban nem nevelt magának munka* társakat Ebből azután az a hátránya is származik, hogy mivel valakinek mégis csak végeznie kell a missziói munkákat, minden az ő nyakába szakad és mindent magának kell elvégeznie. Gondoljanak tehát a lelki* pásztorok is jó időben munkatársaik megválasztására és nevelésére, mert ezek a munkában való segédkezés mellett egyházunknak is biztos táma* szai lehetnek. Ne parancsszóval, hanem evangéliumi lélekkel vezessék be ebbe a munkába a tanítókat, presbitereket és önkéntes munkásokat, hogy ezeknek élete és munkája által gazdagon növekedjék Krisztus kö* vetőinek serege s így korábbi népegyházunk is legyen hitvalló egyházzá, amelynek tagjai mindenkor öntudatosan és önként vállalják egyházukért nemcsak a szolgálatot, hanem még az áldozatokat is. Egyházkerületi tanács a missziói előadó által előterjesztett s egyházi életünk megújulásának minden vonatkozására fényt vetítő előadást nagy köszönettel hallgatta meg s elrendeli annak teljes szövegében a jegyzőkönyvbe való felvételét s felkéri püspöki hivatalt, hogy úgy magát az előterjesztést, mint a kö* vetkező határozatokat az egyházmegyékhez megküldeni szíves* kedjék, azzal, hojry azt az egyházmegyéken a missziói bizottsá* gok útján tárgyalják le s a folytatandó missziói munkákban ahhoz alkalmazkodjanak. 1- Egyházkerületi tanács felhívja valamennyi egyházköz* séget és ezek lelkipásztorait Isten különös kegyelméért való hála* adásra, mivel a háború vérzivatarából és ennek bekövetkezhető kellemetlenségeiből úgy kiszabadította anyaszentegyházunkat, hogy magasztos feladatát tovább is végezheti s a világban Isten dicsőségét tovább is szolgálhatja2- Elrendeli, hogy az egyetemes konvent által kiadott misz* sziói programm szerint végezze minden gyülekezet az eddig is megkövetelt missziói munkákat3. Különösen felhívja a ^gyülekezeteket olyan öntudatos és hitvalló egyháztagok nevelésére, akik hajlandók önként is vállalni az egyháztagsággal járó kötelezettségeket, ha a körűimé* nyék esetleg úgy kívánják, mert egyházunk csak úgy maradhat meg, ha népegyházból lassanként hitvalló egyházzá alakul és ha