Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. október - Oldalszámok - m01_21

- 21 180. lap). Az egyházmegyék nőszövetségei a munkát egységbe foglalják, irányítják és ellenőrzik. Tisztelettel kérem, hívja fel ebben az értelemben egyházkerületi közgyűlésünk az egyházközségeket, az egyházmegyéket a nőszövetségi munka megindítására és az egyházkerületi missziói bizottságot javaslattételre az egyházkerületi tagozat szabályrendeletének elkészítésére és a kerületi tagozat megszervezésére. Szórványgondozói munkánk egyháztársadalmi megszervezézéséről szóltam székfoglaló beszédemben. Ennek a célkitűzésnek egyrészét megvalósította egyetemes konventünk folyó évi május hó 19—20. napjain tartott ülésének 339. számú határozatával. A konventi határozat közgyűlésünk napirendjén van. Mai rendkívüli viszonyokra tekintettel nem kívánok tovább menni, csak arra kérem az egyházközségek elnökségeit, különösen azokét, melyeknek nincs szórványuk, hogy érezzenek felelősséget azok iránt a másvallású és nem egyszer nemzetiségi tömegek között élő kisgyülekezetek iránt, melyek szórványokat is gondoznak és jöjjenek segítségül a teherviselésben úgy, ahogyan a konventi határozat alapján misisziói bizottságunk előterjesztésére közgyűlésünk határozni fog. Régóta éreztem, hogy a középiskolások között végzett tniszsziói munka irányítása és számbavétele elégtelen az egyházkerület részéről. Megnyugvással látjuk a SDG szövetség komoly munkálkodását a középiskolás ifjúság között. Ha azonban gondolunk arra, hogy egyházkerületünkben a református jellegű középiskolákat nem számítva, három 'és fél ezer fiú- és leány tanul 187 nem református jellegű közép- és középfokú iskolában, ha számbavesszük azokat a veszteségeket, melyek reverzálisok terén értek bennünket éppen a középiskolát végzett ifjak részéről, vádat kell éreznünk magunkkal szemben, hogy nem tettük meg azt, amit tennünk kellett volna. Legnagyobb az állami iskolák száma (92), jelentős a róm. kath. iskoláké is (57), különösen feltűnő a róm. kath. tanítónőképzők, leánygimnáziumok és polgári iskolák nagy száma, melyekbe járó ref. leányok leginkább veszélynek kitett báránykái egyházunknak. Nem kívánok külön missziói jelentő ívet készíttetni a református és nem református jellegű közép- és középfokú iskolákba járó református növendékek között folyó missziói munkáról, mivel a vallásoktatási jelentő ívek tartalmaznak rovatot erre vonatkozólag is, csak a végzett munka számbavételét és az irányítást tartom elengedhetetlennek. Ebben az értelemben kértem fel a jeléntőíveket feldolgozó Fejes Sándor vallástanár urat a pedagógiai és didaktikai szempontok mellett a missziói munkáknak is külö,-