Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. október - Oldalszámok - m01_2

- á mutatott. Valamikor fogadásból, tréfás szóért,

f egy elsuhanó női mosolyért szemrebbenés nélkül kockáztatták emberek az életüket. Volt idő, amikor az emberi életet semmibe sem vették, hajdan a kényurak prédálták az olcsó embert, az »értékek értékét«, ma harctereken hull az emberiség színe-virága s bombázott városokban pusztul a jövő reménysége, ártatlan gyermekek serege, a családi otthonok napsugara, édesanyák és hitvesek áldott élete. Nem tudok eléggé kifejező és erős szavakat találni ennek a keresztyénséget megcsúfoló, a pogány világ kegyetlenségeit is meghatványozó háborúnak, a féktelen gyűlöletnek. istentelen emberirtásnak és pusztításnak megbélyegzésére. Szomorúsággal tölti el lelkemet annak meggondolása, hogy hova jut az ember, ha tudását és erejét nem az Isten adta célok szolgálatába állítja. Szégyenkezve és orcapirulással gondolok arra, hogy a mi keresztyén világunk hogyan visszasülyedt a Krisztus előtti idők barbarizmusába, mintha megváltó Krisztusunk tanítása, a keresztyén testvéri szeretet, az egymásért való felelősség egészen kiveszett volna a világból. A vad pogány hordák vérfagyasztó pusztításai eltörpülnek a modern, úgynevezett kultúr és keresztyén népek kegyetlen harcmodora mellett. Bármennyi legyen azonban a rom és a könny, a halott és vér, akármilyen nagy legyen is a nyomorúság és a bűn ezen a világon, én nem esem kétségbe, mert tudom, hogy »Isten létezik és megjutalmazza azokat, akik Öt keresik'.;. (Zsid. 11 :b.) Rendületlenül hiszek Isten igazságszolgáltatásában, az IJr Jézus Krisztus csodatevő erejében és a Szentlélek titokzatos, tijjászülő és megszentelő, örökkévaló munkálkodásában, az emberek megtérésében és összeomló világunk megújulásában. Ezért jelentésemet Krisztusom szíve fölé hajolva, Igéjét szívembezárva írom: »Atyámfiai, ne dobjátok el bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van!« »Akik biznak az Ür Istenben, azok nem vesznek el semminémű veszedelemben.« Atyák és testvérek! Mi, akik nagyobb megbízatást vettünk, nagyobb felelősséggel is tartozunk, mi legyünk »erősek az Ürban és az Ö hatalmas erejében« (Ef. 6:10); legyünk példák a bé

L kességes tűrésben, az önkéntes lemondásban, a jó szívvel hozott áldozatokban, a töredelmes bűnbánatban és a szüntelen való imádkozásban Isten országának e földön való megvalósulásáért, minden testvérért, még ellenségeinkért és gyűlölőinként is. »Erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.« (Jakab 5:8.) Ö mondotta: »Nem hagylak el, sem el nem maradok tőled... csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerinl cselekedjél, amelyet az én szolgám