Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. október - Oldalszámok - 118

— 118 a gyülekezeti elv sérelmével, illetve annak áttörésével volna megoldható. Maga az a törekvés, hogy egy politikai község az egyházkerület székhelyének nyilváníttassák, nem ütközik sem dogmába, sem gyülekezeti elvbe. Ez egyházkormányzati bölcseség és opportunitás, amit maga a gyakorlati élet alakít ki célszerűségi szempontok alapján. Minden esetre más kérdés, amely behatóbb vizsgálatot is követel, hogy a püspök-lelkészi állást az egyházkerület székhelyének tekintendő helyhez rögzítsük-e, tehát a székhelyen élő gyülekezet lelkipásztorválasztó jogát korlátozhatjuk-e? Az bizonyos, hogy a gyülekezet a jogok forrása és nem az egyházkerület. »De ez nem jelenti azt, hogy a gyülekezeti minden abszolút jog, mert ugyanaz a gyülekezet, amely kitermelte magából a felsőbbséget, azt azért termelte ki, hogy cselekedeteinél az ő hiányos judiciumát pótolja, az ő tévedését és az ő fogyatékosságát megelőzze, szóval védje és támogassa. Ö bízta meg, az ő lelke es akarata autonóm formában érvényesül benne. Nem esik tehát idegen dolog rajta, ha az általa megbízott vezetőség ott, ahol ő akcióra képtelen, helyette, érette cselekszik, az ő érdekében.« (Ravasz.) A gyülekezeti elv sérelme nélkül intézkedhetik tehát egy felsőbb egyhá'zi hatóság a gyülekezet helyett, mert hiszen az ilyen intézkedésben is a gyülekezetnek átruházott jogkörben kinyilvánított akarata érvényesül. Ha tehát a gyülekezetek kitermelik magukból azt a törvényhozó egyházi szervet, amely jogosult a gyülekezetek kényszerítő szabályok alkotására, s az így alkotott szabályokban is a gyülekezet hatalma és akarata érvényesül, akkor a jogfilozófia máris ledöntötte azt az akadályt, amely oly értelmű szabály alkotásának útjában áll, hogy a lelkipásztorválasztó jogot kizárólag csakis a gyülekezet gyakorolhatja. Ezt a szabályt áttörte különben az I. egyházi tc. 78. §-a is, amely a gyülekezet nevében és hatalmából intézkedésre jogosult szerv, a presbitérium hatáskörét egészben megszűntetjheti, tehát a gyülekezetet az ő hatalmától teljesen megfoszthatja. Nem jelent lényeges különbséget, hogy az idézett rendelkezés bűntető jellegű, mert ,a, puszta tény ebben az esetben is az, hogy a gyülekezet hatalma megtört, a gyülekezet kezéből a felsőbbség kivette a hatalmat, a gyülekezeti elv tehát minden bizonnyal sérelmet szenvedett. A lelkipásztorválasztás, illetve a lelkipásztor alkalmazása különben sem a gyülekezet hatalmi jogkörében, hanem a predestinációban gyökerezik. Isten választja ki az ő nyája részére a