Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1942

1942. október - Oldalszámok - 6

— 6 — Történelmi, komor időkben mi magyar reformátusok, akiknek egész élete . és gondolkozása össze van forrva fajtánk sorsával és jövendőjével, gyakran tűnődünk, néha gyötrődünk is azon: milyen lesz a következő évtizedekben a magyarság útja, helyesebben: milyen úton vezeti majd nemzetünket a Mindenható, aki hitünk szerint országunk sorsát intézi ? A magyarságnak történelmi küldetése itt, Európának ezen a veszedelmes pontján, Kelet és Nyugat közé ékelve, részben művelődési, de évszázadokon át ebbe tartozott bele egy másik feladat: a keresztyénségnek és ezzel együtt a nyugati művelődésnek védelme a Kelet felől jövő nagy támadások ellen. Fájdalommal tudjuk, hogy ebben a védelemben, különösen a tatárok betörései és a Hunyadiak dicső korától fogva a török támadások idején nemzedékek életén keresztül mennyi drága magyar vér ömlött. Az utolsó két esztendőben nemzetünkre megint újabb élethalálharc kötelessége hárult az egész európai Szárazföld keresztyénségének védelmében is az óriási hatalommá növekedett bolsevizmus, s az ezzel szorosan összekapcsolt pánszláv hódító törekvések ellenében. Az első világháborúban hős katonáink az ezeréves határokért küzdöttek. Napjainkban a távol Északon, a Don folyam vidékén, amelynek tájékán őstörténetünk kutatói szerint a honfoglalás előtti évszázadokban eleink egyideig laktak, a mostani óriási méretű küzdelem azért is folyik, hogy a magyarság mint önálló és független nemzet fennmaradhasson — s ezzel összefüggőleg azért is, hogy hitünk, vallásunk, iskoláink az eddigi művelődés és családi otthonaink megsemmisítő támadások ellen védve legyenek. A magyar nemzet színe-java felismerte azt, hogy ezekért a minden földi dolognál becsesebb erkölcsi értékekért a legsúlyosabb áldozatokat is meg kell hozni, és hogy ez áldozatokban halált megvető bátorsággal a magyar fajtának a feladata példaadással előljárni mások előtt is. Kormányzóhelyettesünk, vitéz nagybányai Horthy István, nem véve figyelembe magas közjogi méltóságát és nem gondolva arra a mentességre, amely őt más közéleti tennivalók miatt megillette volna, bátor elhatározással és hazafias áldozatkészséggel hónapok előtt jelentkezett tényleges katonai szolgálatra és az egyéniségét jellemző szigorú kötelességteljesítéssel, valamint felül nem múlható bajtársi együttérzéssel az első arcvonalban önként teljesítette honvédelmi kötelességét. Ez a hősi elhatározás és a lelkiismeretes katonai kötelességteljesítés, amellyel nemzete és oly nagy erkölcsi javak védelmében hosszabb időn át többízben kockára tette és végül hazájáért áldozta fiatal életét, — ragyogó példaadás, mely ott fog világítani évszázadok múlva is és lelkesítő elhatározásra indít késő utódokat, akiknek hazájuk védelmében szintén vállalniok kell majd a legsúlyosabb veszedelmeket is. Vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettesnek hősi halála és áldozatának dicső emléke késő évszázadok múlva is részesüljön megérdemlett méltó kegyeletben és országgyűlésünk határozatán felül a hivatott történetírók örökítsék azt meg történetünk évkönyveiben is.