Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1942

1942. október - Oldalszámok - m01_13

- 13 — a belsősomogyi 134 lélekszámú egyházközség, hogy iskoláját benépesíthesse, a kaposvári Bethlen Gábor Szövetség ajándékával együtt 13.300 pengő önkéntes adománnyal 24 református árvagyermek betelepítésére szolgáló árvaházat épített és azt az Országos Református Szeretetszövetségnek átadta. Az önkéntes adományozók a következők: László Jánosné 1500, Pataky Sarolta 500, Baracsi Lajos 500, Nagy József 200, Csiszár Lajos 500, Nagy Lajos 500, Bita Lajos 300, Páti József f. 500, Varga Imre a. 500, Németh József 200, Schleining Géza 100, Bita József k. 200, Nagy József a. 200, Gyenese Ferenc 100, Bita László d. 150, Nagy Sándor 200, Bita László f. 200, Varga Sándor 200, Németh István 200, Páti István 200, Németh György 100, Baranyai János 50, Csapó József 100, Hegedűs Sándor 100, özv. Tóth Jánosné 200, Varga Imre f. 100, Hideg László 100, Baksa József 100, Pataki Gézáné 200, özv. Bita Sándorné 100, özv. Király Imréné 200, hét Major testvér 700, Baksa István 500, özv. Németh Péterné 50, Pataki Géza 100, özv. Varga Istvánné 100, Biró Gyula 50, Fónay Márton 100, Csiszár László 200, László Lajos 200, Hideg József 100, özv. Varga Lászlóné 100 P. Bita József adta a házhelyet 600 P értékben. Adakoztak még e célra Joó Huba Kaposvár 200, Simon József Kaposvár 100, Nagy József Bolhás 200 és a Bethlen Gábor Szövetség Kaposváron 2000 P-t. Méltóztassék az egyházunk és nemzetünk fennmaradásáért e ritka egyetértéssel és készséggel meghozott áldozatért elismerést és köszönetet mondani, azt az egyháztagokkal és nagy buzgóságú lelkipásztorukkal B. Major Jánossal jegyzőkönyvi kivonatban közöltetni. A mezőföldi Balatonfőkajár is megépítette a Szeretetszövetséggel közösen létesített Egyházmegyei Fiu Árvaházát, s még e tanévben meg is nyitja azt. Az árvaház növendékei elsősorban 6—14 éves mezőföldi református fiúárvák lesznek, s tizenkettőnek minden gondját az egyházmegye gyülekezetei vállalták — szeretetből. Egy helyet tartalékolnak azért, hogy az esetleg tehetségesnek felismert egy gyermeket el tudják helyezni a pápai kollégiumban. Az "(esperes körlevélben hívta fel a kebelbeli lelkipásztorokat, hogy haladéktalanul jelentsenek, illetve ajánljanak gyermekeket az árvaházba való felvételre. Aggódik, hogy nem lesz elég árva. Adná a jó Isten, hogy aggodalma ne legyen hiábavaló. Én attól félek, hogy sok lesz most nálunk az árva, — de azt is hiszem, hogy az isteni gondviselés ölébe vonja valamennyit. Áldja meg Isten annak emlékét is, kinek hagyatéka ezt az árvaházat megalapozta, áldja meg azokat is, akik ezt az ő nevének dicsőségére fenntartják.