Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1942
1942. október - Oldalszámok - m01_7
— 7 István államtitkár, főiskolai gondnok úr azon szíves készségét, mellyel ezekben is, iskolai, nem egyszer nehéz dolgainkban is segítségül volt. Hóman Bálint őexcellenciája folyó évi július hó 4-én kelt levelében értesített, hogy a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszteri állásáról lemondott és lemondását a Kormányzó Ür Őfőméltósága elfogadta. Szinnyei Merse Jenő Önagyméltósága pedig július hó 8-án kelt leiratban a folyó évi július hó 3-án keltezett legfelsőbb elhatározással m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterré lett kineveztetését tudatta. Hóman Bálint hoszszú minisztersége a tanügyi személyzet tudása, előkészültsége, valamint az oktatás eredménye szintjének mind magasabbra-magasabbra emelni óhajtó törekvések és törvényjavaslatok ideje volt. Ha minden törekvése és törvényalkotása, az idők és események viharos és meglepő változásai miatt az óhajtott célt nem érhette is el, neve és működése a magyar közoktatásügy történetében megbecsült és maradandó lesz. Szívünk teljességéből kívánjuk, hogy munkamezején kifejtendő munkássága nagy tehetségéhez és tudásához méltó eredménnyel járjon. Szinnyei Merse Jenő miniszter urat magas méltóságában tisztelettel és nagyrabecsüléssel köszöntjük, működése elé jó reménységgel és nagy bizalommal tekintünk. Az új miniszter úr magyar református egyházunkat közelebbről érdeklő egyik'intézkedése, hogy 64.138/1942. II. számú rendelettel a lelkészi kongrua, kor- és családi pótlék kezelését az egyetemes konventtől átvette és közvetlenül minisztériuma által intézteti. Igen nagy könnyítést és megtakarítást is jelent ez átvétel az egyetemes konventi iroda ügyvezetésében, s reméljük, hogy a központi kezelés épen olyan pontos és gyors lesz, mint a megelőző. Bizalommal nézünk az OTBA-ügyek gyors és kielégítő megoldása elé is. Magyar testvéreink Dunántúlra telepítésének nemzetmentő szolgálatában említésre és minden dicséretre méltó Borsó Géza szentai tanítótestvérünk buzgósága, Szamoskérről 16 családnak 92 lélekkel Szentára átköltöztetése körül. Mint írja, hosszú és nagy, de sikeres munka volt. Az áttelepítettek lakást, munkaalkalmat nyertek; becsületes, dolgos embereknek látszanak. Az elemi népiskola tanulóinak száma gyermekeikkel 15-ről 35-re emelkedett. »Amint mondják, még sokan jönnének arról a vidékrők — jelenti a tanító úr. Ismételten és nagy nyomatékkal ajánlom az áttelepítések szolgálatát lelkész- és tanítótestvéreim figyelmébe, különösen az egyke által kegyetlenül elnéptelenített somogyi vidékeken —