Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1941
1941. november - Oldalszámok - 88
— 88 — a) Felhivandók az egyes főiskolák igazgatói és tanári testületei, hogy a kebelbeli gimnáziumokban a tanulók figyelmét a lelkipásztori szolgálatra nyomatékosan ráirányítsák; b) felhivandók erre a középiskolák igazgatói, tanártestületei, különösen a vallástanárok és általában a lelkipásztorok, hogy a lelkészi hivatásra hajlamot érző tanulókat úgy irányítsák és neveljék, hogy a theol. főiskolára eljussanak; c) felhivandók a theol. főiskolák fenntartói, hogy e kritikus években fokozottabb anyagi támogatással siessenek a lelkipásztori pályára alkalmas ifjak megsegítésére; d) egyházkerületeink a legáció ügyének rendezésével, melegebb felkarolásával nyújtsanak hathatós támogatást az Isten igéje szolgálatára készülő ifjúságnak; e) felhívja egyházkerületeket a segédlelkészek minimális fizetésének legalább olyan rendezésére, mint azt a dunamelléki egyházkerület tette, amikor a segédlelkészek minimális fizetését a teljes ellátás mellett 40 P-ben, nagyobb gyülekezetben havi 50 P-ben állapította meg; f) az egyházkerületek a lelkészi állás szociális megerősítése szempontjából a gyermekeiket házonkivül taníttató lelkipásztorok megsegítésére vegyék munkába olyan alapok gyűjtését és intézmények alkotását, mint aminők más hivatali ágaknál, pl. tanítóinknál a taníttató szülők terhét jelentékenyen megkönynyítik; g) a VKM úrhoz előterjesztést tett aziránt, hogy az egyetemeken a tandíjfizetés új rendszere a theol. ifjúságra nézve ne tartassék fenn; h) végül felhívta a theol. tanárok országos konferenciáját, hogy az egyetemes konvent 1940. évi 273. sz. felhívásának tegyen eleget és sorozatos előterjesztéseivel törekedjék a theologushiány megszüntetésére javaslataival. Egyházkerületi közgyűlés megállapítja, hogy a dunántúli egyházkerület a konventi határozatban foglalt kívánalmak közül már többet megvalósított. így állandóan napirenden tartja a lelkészi utánpótlás kérdését, egyházkerületünk püspöke felhívást intézett az összes vallástanítással foglalkozó lelkipásztorokhoz, hogy azokat az ifjakat, akik valódi nyereségei lehetnének a lelkipásztori pályának, a theologiára irányítsák; a legációk fontosságát már régen felismerte s újabban 1932-ben 131. sz. határozatával jóleső érzéssel jegyezte fel jegyzőkönyvében, hogy a dunántúli gyülekezetek, még a legkisebbek is, szívesen hoztak áldozatokat'
