Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1941

1941. november - Oldalszámok - 66

— 6 6 telességévé teszi a lelkipásztoroknak, hogy az. előkészítés munkáját az egyházi I. tc. 37. § c) pontjának értelmében ne a tanítókkal végeztessék, hanem maguk végezzék az előírt idő alatt, espereseket pedig felhívja, hogy ezt az egyházlátogatások során ellenőrizzék, vagy ellenőriztessék. 8. Mivel a körzeti presbiteri konferenciák gyér látogatottsága miatt sok a panasz, felhívja az egyházmegyéket és lelkipásztorokat, hogy a presbiterek lelki nevelésére és gondozására otthon is mindenütt nagy gondot fordítsanak, mert csak így érhetik el, hogy presbitereink kellő gondozás által ne unatkozni, hanem épülni menjenek a nagyobb presbiteri összejövetelekre. Minden konferencia csak indítást ad, de nem Végzi el helyettünk egyszersmindenkorra a munkát. 9. Felkéri az egyetemes konventet, hogy a tiszáninneni missziói előadó és a gyülekezeti evangélizációban buzgólkodó dr. Ecsedy Aladár tehermentesítésére kiutalt segélyösszeghez hasonlóan a dunántúli egyházkerületi előadó tehermentesítésével kapcsolatban beállítandó egyházkerületi ifjúsági s.-lelkész javadalmazására hasonló segélyt a dunántúli egyházkerület részére is megállapítani és kiutalni méltóztassék, mivel egyházkerületünk is szükségesnek látja egy ilyen munkaerő beállítását, amire azonban fedezete nincs. 10. Végül a missziói bizottságban üresedésben lévő lelkészi tagsági helyre Szabó Bálint belsősomogyi esperest, az üresedésben lévő két világi tagsági helyre dr. Kenessey Kálmánt és dr. Varga Sándort az 1936— 1942. évi időtartamra a bizottság rendes tagjaivá megválasztja. 113. Egyházkerületi missziói bizottság beterjeszti a dunántúli egyházkerület szórványaiban az 1940/41. évi missziói munkákról készített jelentését. Egyházkerületi közgyűlés a jelentést tudomásul veszi és az egyetemes konventre felterjeszti. 1. örömmel értesül a sok gyülekezetben hűséggel és szép eredménnyel végzett szórványgondozásról, de egyben sajnálattal kénytelen megállapítani, hogy igen sok egyházközségben egyáltalán nem kielégítő a szórványok gondozása s nem megbízható az ezekről készített jelentés sem. Ezért felhívja az egyházközségeket és lelkipásztorokat, hogy a szétszórtan élő refor-