Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1941

1941. november - Oldalszámok - m01_20

- 20 Ami az építkezéseket s az ezekkel kapcsolatos rendkívüli egyházi adókivetést illeti, az egyházközségeinkre nézve olyan kényszerhelyzetet jelent, mely elől nem térhetünk ki s melyet a legtöbb esetben csak a közoktatásügyi kormány nagylelkű segélyezésével tudunk megoldani. Bátran merem állítani, hogy itt a Dunántúl legalább az ilyen építkezések helyi fedezetének túlnyomó nagy részét önkéntes adományokból fedezik. Gondunk van rá, hogy az ilyen építkezéseket e mai próbáltatásos időkben a lehető szűk térre korlátozzuk, — inkább csak olyan esetekre, mikor az építkezések, leginkább tatarozások elhanyagolása, vagy elmulasztása nagyon súlyos következményekkel járna. Igaza van a pénzügyminiszter úrnak, mikor az egyházi adóterheket sok ref. egyházközségben az adózókra nézve igen súlyosnak mondja. Ennek főoka azonban a felekezeti iskolákhoz való szívós, de legalább is tiszteletreméltó ragaszkodás, ez által a magyar nemzeti kultúra emelésére való törekvés, az állami és községi terhek tetemes részének önkéntes vállalása; a közszükségleteknek minden vonalon tapasztalható emelkedése mellett, az 1848. évi XX. tc. részletes végrehajtását célzó adósegélyek 40°/o

:-ra történt leszállítása, mi ha a kincstár mai rendkívüli elköteleztetései mellett tán indokolható is, de arra semmi esetre sem szolgálhat okul, hogy a törvényes hatáskörben, jogerős határozattal kirótt egyházi és iskolai aclók nemtörődömségből, szűkkeblűségből, vagy esetleg figyelemreméltó okok miatt hátralékos összegeinek végrehajtását az arra hivatott hatóságok megtagadják, vagy egyházi törvényeinkkel össze nem is egyeztethető felülvizsgálattól tegyék függővé. Annál kevésbbé pedig, mert ez eljárásnak természetes következménye a helyzet évenkénti rosszabbodása lehet csak, az egyházi és iskolai adóhátralékok szaporodása által. Készséggel elismerjük, hogy az egyházi és iskolai adóknak, a pénzügyi kormányzat által megszabott előfeltételek mellett együttes adókezelésbe vonása olyan kedvezmény, mely a készpénzben kirótt egyházi közterhek kezelését ránk nézve nagy mértékben megkönnyíti, azok fokozottabb lerovását a legtöbb helyütt biztosítja. Elismerjük az előfeltételek megszabásának jogát is. Köszönettel vesszük a szíves tájékoztatást, hogy a tanítói helyi készpénzjavadalom együttes kezelésbe vonását, még ha az emelkednék is, valamint az iskolafenntartó egyházközséget terhelő nyugdíjjárulékot, — s hozzátehetjük tán, hogy az iskola dologi szükségeinek fedezetére szolgáló adókat is, általában engedélyezni méltóztatik. De nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy épen ma, az istentagadás, a belső lelki élet ellen-