Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1941

1941. november - Oldalszámok - m01_1

PÜSPÖKI JELENTÉS a dunántúli református egyházkerület 1941 november 12-én és következő napjain Pápa városában tartandó közgyűlésére. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! »Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak a földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.« (Máté 9:34.) Az Ür Jézus kijelentése ez tanítványaihoz intézett kibocsátó beszédében. Az igazságnak ezt a fegyverét emelték magasra derék honvédeink a hazánk testéről leszakított Dél-Magyarország egy részét visszaszerző diadalmas harcaikban; ezt a Sátánt meggyőző fegyvert hordozzák megpróbáltatáson, szenvedésen, tűzön és véren keresztül az északkeleti óriási harcterek győzedelmes küzdelmeiben. Féltő szeretetünk, bizodalmas imádságunk kíséri őket. Prófétálás nem adatott nekünk. Bizonyos azonban, hogy a jövendő Isten kezében van s ott van a legjobb helyen. Az 1941. év nagy emlékezéseknek az esztendeje. 150 évvel ezelőtt jött létre hosszú és szenvedélyes vita után az 1791 :XXVI. tc., a lelkiismereti és vallásszabadságnak hazánkban sok ideig magna chartája. Akkor is két világnézet ütközött: a tekintély és kiváltság a szabadsággal és egyenlőséggel. A harc már előbb, II. József alatt kezdetét vette, nyugatról jött és sajátságos, hogy első űttörői a bécsi császári udvar testőrirói voltak. Még csodálatosabb pedig, hogy a lelkiismeret szabadságának s a fejedelmi teljhatalomnak egy és ugyanazon élharcosa maga a császár volt. Ennek a kettősségnek s az ebben rejlő, ezzel kapcsolatos ellentétnek következménye volt azután, hogy az 1781 október 29-én sok tanácskozás és módosítás után megjelent türelmi parancsolat, bár óriási haladást jelentett s protestáns