Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1941

1941. november - Oldalszámok - 135

— 135 — lehetett. Megtartották az egyházmegyében a lelkészértekezlet évi rendes konferenciáját is, melyen Besse Lajos, Győry Elemér, Győrffy Lajos és Mikos Lajos a lelkipásztori továbbképzésről, a missziói munkák fokozatos kiépítéséről, s a gyülekezetek szociális tevékenységének eredményessé tételéről tartottak előadásokat. Egyházkerületi közgyűlés az egyházmegyék jelentéseit tudomásul veszi és jelen határozatát mint összesítő jelentést az egyetemes konventre felterjeszti. Felhívja egyházmegyéket, hogy minden kínálkozó alkalmat felhasználva végezzék, illetve folytassák a lekészi továbbképzés munkáját, s munkájukról minden évben az egyházkerületi közgyűlésre jelentést tegyenek. Az Egyetemes Konventnek a tiszántúli egyházkerületnek a Konvent jegyzőkönyvében ismertetett szabályrendeletével kapcsolatos határozatára felhívja egyházmegyék figyelmét arra, hogy annak pontjait lelkészértekezletükön tegyék megbeszélés tárgyává és hozzászólásukat a következő évi egyházkerületi közgyűlésre terjesszék fel. 272. Egyetemes Konvent 244 1941. sz. határozatával kimondja, hogy a lelkésztanítóságok megszüntetésére — a dunamelléki egyházkerület erre irányuló kérését tárgyalva — az időt még nem látja elérkezettnek. Felhívja azonban az egyházkerületeket, hogy a tényleges tapasztalatok alapján tegyenek jelentést az Egyetemes Konventnek arról, hogy különösen a nyolc osztályú elemi iskola felállítása nem hozná-e a lelkésztanítókat olyan helyzetbe, hogy kettős tisztüknek, a lelkipásztori és tanítói munkának tényleg nem volnának képesek eleget tenni, valamint nyilvánítsanak véleményt az egyházkerületek, hogy törpegyülekezetek egymással társítása esetén a tanítói munka hogyan lesz megoldva? E tárggyal áll kapcsolatban a pápai egyházmegyei közgyűlés 4—4/1941. sz. határozata, melyben az egyházmegyei gondnok beszédével kapcsolatban az egyházmegyei közgyűlés kifejezte ama meggyőződését, hogy a törpe gyülekezetek gondozhatása érdekében feltétlenül szükségesnek tartja a lelkésztanítóképzés visszaállítását, mert máris annak a szomorú jeleit látja, hogy a tanítóképesítéssel rendelkező segédlelkészek hiányában végveszély fenyegeti azon kis leányegyházakat, melyeknek iskoláitól az államsegélyt megvonták. Ösi gyülekezetek jövője vész el, ha lelkésztanítókat nem lehet ezek szolgálatába állítani.