Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1940

1940. január - Oldalszámok - 4

várady Béla, Molnár Gyula, Bózsa Sándor lelkészi-, Ron'cz; Rezső világi képviselők; az őrségi egyházmegyéből: Fejes Gábor esperes, Kovács Gyula egyházmegyei gondnok, Somogyi Gyula, Vörös Lajos lelkészi- és dr. Széli György világi képviselők; a pápai egyházmegyéből: dr. Jókay Ihász Miklós egyházmegyei gondnok, Kiss Zoltán, Lampérth Lajos lelkészi-, Elekes Gyula világi képviselők; a tatai egyházmegyéből: Lőke Károly esperes, Thaly Dezső egyházmegyei gondnok, Besse Lajos lelkészi-, dr. Virágh Zsigmond és Balázs József világi képviselők; a veszprémi egyházmegyéből: Szűcs József esperes, Somogyi Zoltán, Szilassy Sándor lelkészi-, dr. Unghváry Antal világi képviselők; dr. Molnár Imre egyházkerületi, vitéz dr. Juhász Jenőközponti, dr. Adorján Gyula főiskolai ügyész; Faragó János középiskolai felügyelő; a tanintézetek részéről: dr. Tóth Lajos, Fejes Zsigmond, Ritoók István és Rab István; az egyházkerületi tanítóképviselők közül: Császár Ede, vitéz Szalóky Lajos, Székely József, Zsemlye Gyula; Fekete József könyvelő és Fazekas Mihály püspöki titkár. Mely alkalommal: i. Medgyasszay Vince püspök a C. zsoltár felolvasása után meghatott lélekkel buzgó imádságban kérte Isten áldását a visszatért felvidéki testvérekkel atyafiúi szeretetben összeforrva, első izben tartott — rendkívüli — egyházkerületi közgyűlési munkájára, anyaszentegyházunkra és nehéz megpróbáltatások között élő hazánkra. Imádsága a következő volt: Ünnepet ülni jöttünk össze e helyen, mi Urunk, Istenünk, édes jó Atyánk a Jézus Krisztusban : a te ismét hozzánk tért nagy kegyelmed bizonyos jeleinek örömünnepét. A mi rajtunk is áttomboló nagy világvihar oldott kévévé tette nemzetünket, egyházunkat is: de a te kezed, Uram, imé a szétszórt kalászok egy részét összeszedegette, kévébe kötötte és megengedte, hogy ezt a kévét, önmagunkat oltárodra tegyük fel hálaáldozatul. Az elvakult bosszú és telhetetlen hatalmi vágy ekéje szinte áthidalhatatlannak tetsző mély barázdát szántott az ősi örökségen a testvérek közé: de a te hatalmad, Uram, a szakadók egy részét immár betemette, a szétszórt testvéreket egy fedél alá összegyűjtötte, hogy ismét átölelhessék egymást, könnyes szemmel, de annál boldogabban.