Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1940
1940. november - Oldalszámok - m01_26
- 26 — Losonc idecsatolása következtében erősen megnövekedett, új földbirtok szerzésre is nagyobb összeget fordítottak, több a kamatozó tőke, az egyházi pénzadó kivetés kevesebb, a gabonaadó több, a befolyt egyházi adók összege a mult évihez viszonyítva erős növekedést mutat, az adósságtörlesztés valamivel kisebb összegű, több a bevételek és kiadások végösszege is, a biztosított érték és évi tüzbiztosítási díj alig változott, új építkezésekre, javításokra majd 114.000 pengővel többet fordítottak, mint a mult évben. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a most felhasznált s a mult évivel összehasonlított adatok az 1939-ik kedvező gazdasági év adatai. Az 1940. évi adatok elé nem szabad túlzott optimizmussal néznünk, de népünk sokszor kipróbált áldozatkészségében bízva, én hiszem, hogy a felettébb való aggodalmaskodásra sincs még tán okunk, — bár, mint másutt már megírtam, a test erőtelensége miatt nem egyszer a lélek készsége is hiábavalóvá válhatik. Az egyházkerület képviseletében elnökségiiv El n° kll efí ] eg elintézett ügyek felvétettek a tárgysorozatba. eiintezett , , , , , ,, . ,„ . . , ügyek. Legyen szabad kernem az intezkedesek jovahagyását. A püspöki iroda teendői a felső vidék visszatérése és egyéb okok miatt annyira felszaporodtak, hogy azok ellátása az eddigi munkaerővel, a legnagyobb készség és kötelességtudás mellett is lehetetlenné vált. Kénytelen voltam egy segéd munkaerőt beállítani, a püspökök mellé az Egyetemes Konvent által engedélyezett második segédlelkész igénybevételével, akinek kápláni és káplántartási kongrua javadalmát a gazdasági tanács havi 54 pengővel egészítette ki olyan öszszegre, mely egy fiatal ember szerény megélhetését biztosítja. Eljárásomnak és a gazdasági tanács határozatának szíves tudomásul vételét és jóváhagyását kérem. Az iroda mult évi közgyűlésünk óta 6573 ügydarabot intézett el. A levélpostakönyvek folyószáma 7202, a csomagpostakönyvé 75. Esedékessé vált elintézetlen ügyirat a püspöki irodában most sincs. Mély hálával borulok le ezúttal is az én jó Istenem és Atyám előtt, ki fogyatékos lelki és testi erőimet a szolgálatra megerősítette, Lelkével az elintézésre irányt mutatott és azt művelte, hogy nagy értékű és szeretettel mellettem álló munkatársak segítségével a rám bízottakban gyarlóságom mértéke szerint ez évben is eljárhattam. Mély tisztelettel és hálával adózom tiszttársaim közül elsősorban egyházkerületi Főgondnok úrnak, ki közéleti rendkívüli igénybevétele mellett is mindig tudott időt szakítani, hogy bölcseséggel, e világrész határain túlterjedő látókörrel, nagy tudással, erős hittel és mélységes
