Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1940
1940. november - Oldalszámok - m01_8
- 8 — azért a megértésért és fokozott támogatásért, melyben nemcsak az iskolaépítés nagy és erejüket meghaladó munkájában segélyezték és pedig nagyobb összegekkel iskolafenntartó egyházközségeinket, de azon felül templomjavítás, templomberendezés, egyházi épületek tatarozása, adósságtörlesztés, költségvetési hiány mérséklése, gyülekezeti ház építése és harangbeszerzés címén 67 egyházközségünknek nyújtottak kisebb-nagyobb összegeket rendkívüli államsegélyül, 115 lelkipásztor, lelkészözvegy, lelkészárva és papnövendék pedig rendkívüli kongrua-segélyben részesült. A beérkezett sok kérvény nehéz idők. sok fedezetlen s szinte a nyomorúság határát érintő kiáltó szükség bizonyossága. Pedig nagyon-nagyon sok kérvényt otthon marasztott a kéréstől, a szegénység kitárásától való ösztönös, vagy önérzetes tartózkodás. Áll ez nemcsak a lelkipásztorokra, hanem az egyházközségekre is. Alig van olyan egyházközségünk, mely nagyobb nehézségekkel ne küzködnék, tisztviselőit rendesen, a törvény előírta módon tudná fizetni, egyéb hátralékok, vagy terhes adósságok alatt ne nyögne. Ennek az oka pedig nem az áldozatkészségben való megfogyatkozás, mert p. o. az önkéntes adakozók száma az elmúlt évben tetemesen megnövekedett, hanem az adósegélynek a költségvetések egyensúlyát teljesen felborító leszállítása. Ennek a gyülekezetek anyagi életét megbénító hatása, minden adóemelés mellett is természetszerűleg kell, hogy évről-évre jobban megláttassák, mig az összeomlás szükségképpen be nem következik. Amit erről mult évi jelentésemben megírtam, sajnos, a legutolsó betűig fenn kell most is tartanom. Sőt ezen felül a legkomolyabban fel kell hívnom az illetékesek figyelmét felső egyházmegyéink aggasztó helyzetére is, melynél az újabban visszakerült napkeleti egyházvidéké jobb semmi esetre, csak rosszabb lehet. Egyik esperes úr ezt jelenti: »A válságos idők súlya rányomta bélyegét egyházi életünkre, s a megnehezült gazdasági viszonyokhoz járult most az egyházi terhek hatalmas megnövekedése is. Csak a nyugdíj- és közigazgatási járulékok, a közadók emelkedését, a tanítói lakások megadóztatását, a portómentesség elvonását említem, máris érthetővé lesz előttünk, ha eddig kiegyensúlyozott költségvetéssel dolgozó gyülekezeteinkben is beköszöntöttek az anyagi gondok ... Különös mértékben áll ez néhány gyülekezetünkre, hol az alapítványok jövedelmei fedezték az egyes költségvetési tételeket, az alapítványok pedig hadi kölcsönben elvesztek, vagy a devalváció következtében elértéktelenedtek. Ilyen esetekben, más kivezető út hiányában kongrua-reviziót kell kérnünk. Egyetemes Konventünk a kérelmek méltányos elintézése tekintetében