Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1940

1940. november - Oldalszámok - m01_8

- 8 — azért a megértésért és fokozott támogatásért, melyben nemcsak az iskolaépítés nagy és erejüket meghaladó munkájában segé­lyezték és pedig nagyobb összegekkel iskolafenntartó egyház­községeinket, de azon felül templomjavítás, templomberende­zés, egyházi épületek tatarozása, adósságtörlesztés, költségve­tési hiány mérséklése, gyülekezeti ház építése és harangbeszerzés címén 67 egyházközségünknek nyújtottak kisebb-nagyobb össze­geket rendkívüli államsegélyül, 115 lelkipásztor, lelkészözvegy, lelkészárva és papnövendék pedig rendkívüli kongrua-segély­ben részesült. A beérkezett sok kérvény nehéz idők. sok fedezet­len s szinte a nyomorúság határát érintő kiáltó szükség bizo­nyossága. Pedig nagyon-nagyon sok kérvényt otthon marasztott a kéréstől, a szegénység kitárásától való ösztönös, vagy önér­zetes tartózkodás. Áll ez nemcsak a lelkipásztorokra, hanem az egyházközségekre is. Alig van olyan egyházközségünk, mely na­gyobb nehézségekkel ne küzködnék, tisztviselőit rendesen, a törvény előírta módon tudná fizetni, egyéb hátralékok, vagy ter­hes adósságok alatt ne nyögne. Ennek az oka pedig nem az áldozatkészségben való megfogyatkozás, mert p. o. az önkéntes adakozók száma az elmúlt évben tetemesen megnövekedett, ha­nem az adósegélynek a költségvetések egyensúlyát teljesen fel­borító leszállítása. Ennek a gyülekezetek anyagi életét megbé­nító hatása, minden adóemelés mellett is természetszerűleg kell, hogy évről-évre jobban megláttassák, mig az összeomlás szük­ségképpen be nem következik. Amit erről mult évi jelentésemben megírtam, sajnos, a legutolsó betűig fenn kell most is tartanom. Sőt ezen felül a legkomolyabban fel kell hívnom az illetékesek figyelmét felső egyházmegyéink aggasztó helyzetére is, melynél az újabban visszakerült napkeleti egyházvidéké jobb semmi esetre, csak rosszabb lehet. Egyik esperes úr ezt jelenti: »A válságos idők súlya rányomta bélyegét egyházi életünkre, s a megnehezült gazdasági viszonyokhoz járult most az egyházi terhek hatalmas megnövekedése is. Csak a nyugdíj- és közigaz­gatási járulékok, a közadók emelkedését, a tanítói lakások meg­adóztatását, a portómentesség elvonását említem, máris érthe­tővé lesz előttünk, ha eddig kiegyensúlyozott költségvetéssel dolgozó gyülekezeteinkben is beköszöntöttek az anyagi gon­dok ... Különös mértékben áll ez néhány gyülekezetünkre, hol az alapítványok jövedelmei fedezték az egyes költségvetési téte­leket, az alapítványok pedig hadi kölcsönben elvesztek, vagy a devalváció következtében elértéktelenedtek. Ilyen esetekben, más kivezető út hiányában kongrua-reviziót kell kérnünk. Egye­temes Konventünk a kérelmek méltányos elintézése tekintetében

Next

/
Oldalképek
Tartalom