Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1939

1939. október - Oldalszámok - 65

- 65 — kívüli missziói segélyek utalványozása tárgyában tett intézkedéseit jóváhagyja és felhatalmazza, hogy ilyen segélyt a jövőben is folyósíthasson. A már a mult egyházkerületi közgyűlésen megállapított 12 állandóan segélyezendő missziói pont számát szaporítani az egyházkerületi közgyűlés nem óhajtja. Ezeknek a missziói egyházközségeknek, tehát Magyaróvár-Mosonnak, Környe-Bánhidának, Keszthely-Tapolca-Sümegnek, Zalaegerszeg-Sárvárnak, Nagykanizsának, Szigetvárnak, Balassagyarmatnak, Salgótarjánnak, Szombathelynek, Sopronnak, Esztergomnak és Komáromnak ez évi missziói segélyösszegét ismét 180—180 P-ben állapítja meg, így összesen íezeknek a gyülekezeteknek 2160 P-t megszavaz és kiutalni rendel. A fennmaradó 2074 P-t az egyházmegyék között a szokott kulcs alapján felosztja és ennek folytán a belsősomogyi egyházmegyének 531 "36 P a drégelypalánki „ 74'04 a mezőföldi „ 382'86 az őrségi „ 16343 a pápai „ 297'41 a tatai „ 37457 a veszprémi „ 250 33 missziói segélyt megszavaz és kiutal. A belsősomogyi egyházmegye esperesének javaslatát külön nem tartotta az egyházkerület elbirálandónak, mert az egyházmegyére jutó osztalék megadja a módot az egyházmegyének arra, hogy azokat az egyházközségeket, amelyek nagyobb szórványokkal rendelkeznek, segélyben részesítse. Nagykanizsa kérése pedig fedezet hiányában ez évben sem teljesíthető. 119. Az egyetemes konvent elnöksége a visszatartott miszsziói segélyek terhére az 1939. évre 1600 P rendkívüli segélyt szavazott meg egyházkerületünk missziói segédlelkészei részére. Egyházkerületi közgyűlés ebből az összegből 700 P-t az eddigi gyakorlatnak megfelelően a drégelypalánki egyházmegyének utal ki, hogy abból 700 Pvel a Bercel-vidéki missziót segélyezze. A fennmaradó 900 P-re vonatkozólag a missziói bizottság előadóját is meghallgatván, űgy határoz, hogy ebből Rinyabessenyő gondozásáért a rinyahosszűfalui egyházköz-