Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1938
1938. október - Oldalszámok - 7
— 7 — A történelmi eseményekkel kapcsolatban egyházunkra is új világ kezdődik. Nemzeti hagyományainkat tiszteletben tartva, Nagy-Magyarország igazi államférfiaira kegyelettel gondolva, tekintetünk a közeli hónapokban az új korszak jövendő feladataira] irányul. A legerélyesebben kívánjuk, hogy leggyorsabban csatolják vissza Magyarországhoz azokat a területeket, amelyeken ezeresztendő óta hiteles, történeti adataink és legkiválóbb történetkutatóink bizonyságtétele ^szerint^'egymillióharmincezernél több törzsökös magyar lakosság, köztük négyévszázad óta sok magyar ajkú református; testvérünk "állandóanjlakott és~amelyeken a legújabb változások ellenére is a lakosságnak többsége majs magyarajkú. Az e területtelj szomszédos, illetőleg összefüggő, felvidéki országrészre nézve, habár ott is a magyarság alkotott államot, a népünket pusztító háborúk következtében későbbi századokban más népfajok települtek le. Erre a területre nézve kívánjuk az önrendelkezési jog alapján a becsületesen végrehajtott és szabadon gyakorolható népszavazást, mellyel az ott lakó őslakosság fogja eldönteni, hova óhajt csatlakozni. A hazánkhoz visszakerülő azokon az országrészeken, amelyek 1918-ig egyházkerületünkhöz tartoztak, az átvételt követő hónapokban, az ott intézkedő katonai hatóságok mellett, református hatóságainknak és ott élő presbitertársaimnak is esetleg, megfelelő módon részt lehet majd venni az újjáépítés nehéz munkájában. Újból visszatérő magyar testvéreink irányában természetesen nem az intézkedés, nem a hatáskör hangoztatásának szempontja fog bennünket vezetni, hanem teljesen áthatja lelkünket a szolgálattétel kötelessége; követni fogjuk az apostol tanácsát (Qal. 6:2.): „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét". Előre látható, hogy a csehek kivonulása után egyes helyeken sok nélkülözést és nehézséget kell majd enyhítenünk. Ezért egyetemes konventünk elnökségi tanácsa már folyó hó 13-án felkérte a püspök urakat, intézkedjenek megfelelően az iránt, hogy minden magyar református is vegye ki a maga köteles részét a felvidéki testvéreink és hozzá kell tennem: a Felvidékről menekültek megsegítésének nagy munkájából. A helyi viszonyokhoz képest, akár külön, az egyházi hatóságok útján, akár a községben megindult jótékonysági munkába bekapcsolódva kell eljuttatni adományainkat a nemzeti szempontból most nagyon jelentős célra. A határokon túl lefolyó történelmi eseményekkel párhuzamosan a régi határok közt is református egyházi hatóságaink és presbitertársaim elő fogják mozdítani az időszerű nemzeti feladatok, ezek között a társadalompolitikai reformok megvalósítását. Hálával emelem ki, hogy főiskolánk kitűnő világi gondnoka, dr. Darányi Kálmán úr rövid miniszterelnöksége alatt a népi politika és a szociális reformok terén messzemenő kezdeményezéseket tett, több, — közülük a mezőgazdasági munkások öregségi biztosítását említem
