Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1938

1938. október - Oldalszámok - m01_18

— 18 — volna az őrállók évtizedes mulasztása, bűnös hanyagsága nélkül. Hát akkor mire jó a felügyelet, mire való a törvény, mi hasznát vesszük a fegyelmi szabályoknak? Megdöbbent-e rá a közgyűlés és gondoskodott-e haladéktalanul a legszigorúbb Vizsgálat elrendeléséről s annak eredményéhez képest a kíméletlen megtorlásról. Vagy ez a kijelentés inkább csak a sötéten látás méhében született? Akkor meg nagyon, nagyon vigyáznunk kell az ilyen túlzásokkal, mert ellenfeleink, ellenségeink is vannak, kik az eféle elszólásra nagyon szívesen és nagyon hamar felfigyelnek. Üj templomot a Balatonfőkajár egyházközséghez tartozó Balatonaliga szórványon szenteltünk fel. Itt Rauszek Jenő róm. kath. ny. miniszteri tanácsos úr és felesége, a ref. Szappanos Júlia építtettek tornyos református templomot 16.000 pengőt meghaladó költséggel előbb elhunyt kedves leánykájuk emlékére. A szülei mély gyász Isten templomává magasztosult. — Megkezdte és már tető alá is hozta templomépítését Szombathely. — Nagyobb templomjavításról értesülünk Hedrehelyen, Szennán, Rinyahosszufaluban, Sárszentmihálvon, Padragon, Ácson és Várpalotán. — Gyülekezeti szép ház épült Balatonarácson és Zánkán. — Üj iskolák és tanítólakások épültek: Tótszentgyörgyön, Öriszentpéteren, Kerkanémetfaluban, Kisrákoson, Rádóckölkeden, Kőszárhegyen, Mezőlakon, új tanítói lakás Csórón. — Ezeken kívül még számos egyházközség végeztetett kisebb-nagyobb épületjavítást a szükség és anyagi erőinek mértéke szerint. Az új építkezések és javítások költsége az egyházkerületben, a folyamatban levő nagyobb építkezéseket nem számítva: 258.311 pengő, majd 35.000 pengővel több a mult évinél. Istené legyen a hála, ki akaratot ad a jóra és erőt is a jónak cselekvésére. A gyülekezeti hitélet fokmérője azonban nemcsak a külső, hanem sokkal inkább a belső, lelki épülés gazdagsága, vagy szegénysége. Nagy fejlődésről, nagy gazdagságról nem beszélhetünk e téren, de nem sírhatunk a nagy visszaesés, a koldusszegénység felett sem. Nem hiányoztak az egyházmegyei és kiskori konferenciák, ifjúsági körzeti összejövetelek egymás hitének erősítésére. Az istenházának látogatása a mult évivel egyező: a délelőtti istentiszteletek a legtöbb helviitt elég népesek, a délutániak már nem, a reggeliek, az ádventi napokat kivéve, legkevésbbé. Az urvacsorával élők száma, különösen azokban az egyházközségekben, melyekben a lelkipásztori gondozás és annak segédeszközei, a különböző egyháztársadalmi munkák komolyan gyakorolvák, örvendetesen emelkedik. A régi,