Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1938

1938. október - Oldalszámok - 12

— 12 — A táviratra püspök úrhoz a következő válasz érkezett: 14.991/1938. szám. A Kormányzó Ür Ö Főméltósága a Dunántúli Református Egyházkerület közgyűlése nevében Méltóságod és Balogh Jenő főgondnok úr Őnagyméltósága által távirat útján előterjesztett hódolatot örömmel fogadta és a hazafias ragaszkodás jóleső megnyilvánulásáért meleg köszönetét kifejezni méltóztatik. Erről van szerencsém méltóságos és nagytiszteletű Püspök Urat értesíteni. Budapest, 1938. évi október hó 23. napján. LJray István. 12. Dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok úr meghatottan emlékezik meg arról, hogy folyó hó 31-én lesz 20 esztendeje annak, hogy a főgondnoki székben halhatatlan elődje, gróf Tisza István tragikusan elhunyt. Nem az egyházkerületi főgondnokról kiván megemlékezni, hanem a nagy államférfiúról, akit az isteni gondviselés a legnehezebb időkben állított a nemzet élére és aki megbízatását páratlan lelkiismeretességgel és önfeláldozásig hevülő hűséggel töltötte be. Fájdalommal említi meg, hogy a közelmúltban akadt református lelkész, aki két izben is azt hangoztatta, hogy Tisza István megméretett és könnyűnek találtatott. A fiatal segédlelkész azért támadta meg gróf Tisza Istvánt, hogy nem vitte keresztül azokat a társadalompolitikai reformokat, melyek korunkat most foglalkoztatják. Nem bölcs dolog egy államférfit mai problémák szemszögéből megítélni, Tisza Istvánt is, mint minden államférfit saját korának küzdelmei és kérdései szempontjából kell elbírálni. Tisza István korának legnagyobb és legigazibb magyarja volt, aki acélos erővel és rendíthetetlen hittel ^szolgálta hazáját az akkori feladatok között. Egyházkerületi közgyűlés minden tekintetben osztva főgondnokának szavait, kegyelettel áldozik felejthetetlen főgondnoka és a nagy államférfi áldott emlékezetének, egyben felkéri az egyházkerületi elnökséget, hogy folyó hó 31-én Geszten Tisza István sírjára szíveskedjék koszorút elhelyezni az egyházkerület nevében.