Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1936
1936. október - Oldalszámok - 89
— 89 — Az egyházmegyei közgyűlés a fentvázolt tényállás alapján nem ítéli a helyzetet eléggé érettnek arra, hogy missziói anyavagy fiókegyház szerveztessék, mert erre nézve az érdekelt egyházközségek között sincs meg az egyöntetűség. Mindegyik fiókegyház a maga számára igényli a székhelyet, ennek dacára a magasabb életszínvonalra törekedő gyülekezetekben nincs meg a nagyobb áldozatkészség. Épen azért, mig a fiókegyházközségek alkotmányos úton, tehát a saját határozatukon és megegyezésükön alapuló állásfoglalásukkal meg nem teremtik a magasabb gyülekezeti életszínvonal anyagi feltételeit, addig a nevezett fiókegyházközségek és a köröttük csoportosuló szórványok lelkigondozását kénytelen az egyházmegye kielégítőnek tekinteni. Mindezek folytán napirendre tér az egyházmegye dr. Szathmáry Béla azon javaslata felett is, amellyel nevezett egyháztag helyszíni vizsgálatot és ennek alapján a bajok forrásának megállapítását javasolja, egyben a zilált, máskép nem orvosolható állapotok szanálását abban látja, ha Barcs székhellyel missziói lelkészi állás szerveztetik. Az egyházmegye határozata ellen dr. Szathmáry Béla fellebbezést nyújtott be és fellebbezésében az egyházmegyei közgyűléshez beterjesztett javaslatait és kérelmeit ismétli. Egyházkerületi közgyűlés az Egyetemes Névtár adatai alapján megállapítja, hogy magában Barcs községben 219, Nagyatádon 166, Rinyabesenyő szórványban pedig 170 református hivő él. Ha tehát e három községben élő református hivek lélekszámát tekintjük csupán — figyelmen kívül hagyva egyelőre a Barcstól Nagyatádig terjedő szórványokban élő híveket —, e három községben élő hivek tekintélyes lélekszáma is indokolttá teszi, hogy a kérdés felett ne térjünk egyszerűen napirendre annak megállapításával, hogy a jelenlegi szituációban a hivek lelkigondozását kielégítőnek kell tekinteni. Ebből az alapul szolgáló tényből kiindulva,,— mivel bizonyos anyagi feltételek mellett a hivek is vágyódnak magasabb színvonalú gyülekezeti élet és szervezet után, — mivel az egyházkerületi közgyűlés az anyagi szempontokat elháríthatatlan akadálynak nem tekintheti: nincs meggyőződve annak az álláspontnak a helyességéről, hogy a lelkigondozás mai állapota kielégítőnek volna tekinthető.
