Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1935

1935. szeptember - Oldalszámok - 10

- 10 — család nem fogadja be a gyermeket és hivatott egyházi író* mutat rá arra: ezek az igék megkapóan kifejezik azt az örömet, amelyet a keresztyén család átérez a gyermek születése felett, de egyúttal jelzik, hogy minden keresztyénnek kötelessége a gyermekeknek gondos ápolása, nevelése, a jóban előre segítése. Ezen a télen bizonyára sok alkalom lesz ezeknek a kötelességeknek teljesítésére. Ezért is örvendetes, hogy az Országos Református Szeretetszövetség, amely buzgó igazgatójának, Kiss Ferenc ny. egyetemi tanár úrnak fáradhatatlan vezetése alatt eddig inkább az országnak más részein munkálkodott, a jövőben a Dunántúlra is kiterjeszti a maga áldásos tevékenységét, amelynek segítségére kell sietnünk. A gyermekvédelem a magyar nemzet erejét növeli, a gyermekek felnevelése az ország jólétének, gazdagodásának, felvirágozásának biztosítéka és ezért a Főtiszteletű Közgyűlés bizonyára helyesli, hogy Egyetemes Konventünk az évtizedek előtt alkotott 1901. évi VIII. és XXI. t-c. helyett a gyermekvédelem egészére kiterjedő új törvény előkészítését kérte a t. kormánytól. Ez a törvény volna hivatva a magyar gyermekvédelemnek minden vonatkozását, a modern szociálpolitika elveinek szemelőtt tartásával, újból szabályozni és figyelembevenni ennek a nagy nemzeti feladatnak valamennyi, orvosi, pedagógiai, gazdasági és etikai vonatkozásait. Sokszor utalnak arra, hogy ennek a nemzetmentő munkának anyagi előfeltételei nálunk hiányoznak. Ezzel szemben a Felsőházban tartott legutóbbi beszédemben nyiltan kiemeltem, hogy egyrészről az államnak és a hatóságoknak, másrészt a vagyonosabbaknak kötelességük minden felesleges költekezést, különösen pedig az igazán gazdagoknak minden botor fényűzést, pazarlást és sokbakerülő divatos szokásokat legalább ilyen nehéz esztendőben mellőzni és a takarékosság elvének legszigorúbb alkalmazásával fenmaradó összegeket a nyomorgó, vagy a nélkülözés veszélyének kitett néprétegek kedvezőbb helyzetének előmozdítására kell felhasználni. Ilyen figyelmeztetésre a mi egyházunkban általánosságban nincsen szükség; [legtöbb egyházközségünk szótárában a fényűzés és a felesleges költekezés ismeretlen fogalom. Küzdeni fogunk minden kifogásolható szokás ellen, ahol itt-ott mégis előfordul. Főtiszte'etü Közgyűlés! A Legnagyobb Magyar körülbelül száztíz év előtt külföldi útján szerzett tapasztalataival összehasonlítva hazájának elmaradását, — el keseredetten fakadt ki az akkori maradiak ellen.** Hála Isten, jelenleg már sokban lépést tudunk tartani a nyugattal, de főleg a szociális és a karitatív alkotások terén a haladást ma is sokak előtt kell hangoztatnunk. Az államnak és társadalomnak igazságosabb, emberiesebb * Kecskemélhy István : Kommentár Márk evangéliumához. Kolozsvár, 1933 189. és 195.1. ** Lásd pl. Gróf Széchenyi Istvái Naplói III. kötet 324-325. lap.