Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1935

1935. február - Oldalszámok - 6

— 6 tott beszédeivel, különböző társaságok és egyesületek termeiben pedig sokféle előadás útján jelentős sikereket ért el. Egyházkerületünk bizottságaiban és közgyűlésein, az Egyetemes Konvent bizottságaiban és teljes ülésében, a legutóbbi évtizedben pedig a református zsinaton rendkívüli buzgó és eredményes munkásságot fejtett ki. A református tanügyi kérdések előbbre vitelén mint a Közoktatásügyi Tanács tagja és több középiskolában mint kormánymegbízott munkálkodott. Mindnyájan érezzük, mily sok munkatéren fogjuk tapasztalni éles itélötehetségének, szakadatlan lelkes, buzgó fáradozásának hiányát. Mély hálával emelem ki azt a hűséget, amellyel Főiskolánkhoz, ennek intézeteihez és egész egyházkerületünkhöz viseltetett. Épp azokban az években vette át a püspöki tennivalók végzését, amikor a magyar korona értékének csökkenésével és alapítványaink megsemmisülése, valamint az állam pénzügyi viszonyainak romlása következtében Főiskolánk helyzete rendkívül megnehezedett. Felhasználva pénzügyi tudását és más téren szerzett gazdasági tapasztalatait is, nagy buzgalommal karolta fel Főiskolánk ügyét; személyesen megjelent több egyházmegyében s nemcsak lelkes felszólalásokkal buzkólkodott, hanem példaadással is sikeresen közreműködött arra, hogy Főiskolánk ezeket a nehéz éveket — adja Isten még nehezebbek ne következzenek — keresztül élhesse. Egyik legnagyobb érdeme volt, hogy mint Széchenyi tanításainak hűséges követője, buzgón közreműködött ia felekezeti békének állandó hirdetésében és ápolásában. Nagy tisztelettel gondolunk vissza arra, hogy két életveszélyes, súlyos betegség terhe alatt, habár fáradtan és elgyengülten, de soha nem csüg

1^ gedve, sőt a Mindenhatónak meghálálhatatlan kegyelméből mindvégig remélve, — folytatta küzdelmeit a nehézségek csökkentésére és tovább hordozta egyházkerületünk gondjait. Még a mult évi egyházkerületi közgyűlésen is, amikor gyengélkedésére hivatkozva, már nem kívánt élénkebb részt venni a tárgyalások vezetésében és a vitákban, olyan elhatározásait jelentette be, amelyek bizonyítják, hogy ha a Gondviselés még életbeií tartja, a következő években újabb áldozatokat óhajtott hozni Főiskolánk és tanítványai javára; végintézkedése pedig remélhetőleg néhány év múlva! módot fog nyújtani több jeles tanár külföldi tanulmányainak előmozdítására és sok nehézséggel küzdő több jeles tanulónak tanulmányai befejed zésére. Nyilt téren akkor láttuk utoljára magunk közt, amikor a költségén alapított levéltári helyiséget a mult év szeptember 25-én rendeltetésének! átadta. Ha életének néhány utolsó napján számot vetett magával, — nyugodtan gondolhatott arra, hogy Főiskolánk javára nemes példaadásával, szel-