Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1935
1935. február - Oldalszámok - 28
— 28 tották a kincset, a császároknak istenszobrokat emeltek, a patríciusok dőzsöltek, a kenyér és cirkusz az alsóbb néposztály minden vágyát lcielé 1-. gítette. Hát lehetett-e józan ésszel ez elé a nép elé oda állítani éleitprogrammul a Jézus Krisztust, a megfeszítettet. Bizony nem csoda, ha Fesztus méltatlankodva kiáltott fel: Bolondozol te Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz. És ez a gyűlöletes és megvetett ige egyszerre nőni, emelkedni kezdett, hajnalcsillaggá, majd nappallá, hatalommá és bölcsességgé változott. Az első vértanukra zúdított kőzáporon át, az erdőmélyek és katakombák igehirdetésén és szeretetvendégségén keresztül, a cirkusz maximus mártírvér áztatta porondján, a Nérók fáklyáin, a császárok látomásain, a középkori kolostorok önsanyargatóin, az inkvizíciók kinzókamráin és a reformáció új világteremtésének hatalmas megmozdulásán keresztül világprogrammá magasztosult. Új égnek és új földnek, új világnézetnek az ez által felépített szellemi, erkölcsi és gazdasági nagyság templomának fundamentomává. A megfeszített Krisztusról való tudomány és bizonyságtétel ... És ma... Nézzünk csak kissé szemébe ennek a mának. Nem sok gyönyörűségünk telik benne. Mintha csak a mennyei jelenésekről való könyv legszörnyűbb látomásai elevenedtek volna meg. Bizony paráználkodtak a földnek fejedelmei és népei a vörös fenevadon ülő asszonnyal, a világháború démonával öt rettenetes hosszú éven át. És ránk jöttek az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség. És a földön eláradott vértenger felett még most sem a békesség szelíd galambja repked, szájában olajággal, hanem hét fejű vadállat jöve ki abból és annak káromlásokat szóló szája. Még ma is két táborra szakadt a keresztyén világ, az egyik a hatalmukat és zsákmányukat féltő győzők, a másik a rabszolgaság ellen lázadó legyőzöttek tábora. És mind a kettőn ott van a pusztulás és halál bélyege. »Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel ölj, fegyverrel kell annak megölei1inie.« (Jel. 13:10.) És sírnak és jajgatnak a földnek népei, mert elfogyatkozott a kenyér; a földnek kalmárai is sírnak és jajgatnak és minden hajósmester, valakik a tengeren kereskednek, mert az ő áruikat immár senki sem veszi. (Jel. 18.) A földnek bölcsei, nagyjai, prófétái és hatalmasai pedig szinte naponként új jelszót és új programmot kiáltanak világgá. Az egyik a rejtett hitetlenségnek a nyílt istentagadással való szövetkezésében és földalatti várak végtelen labirintusában keresi a biztonságot, a másik a leszerelésre esküszik, a harmadik a fegyverkezés egyenjogúságára, a negyedik az országhatárok elzárására. És ebben a mi szegény csonka hazánkban is épeij az elmúlt hetekben mennyi programm, mennyi beszéd, mennyi reformkövetelés és igéret, mennyi egyedül üdvözítőnek és boldogítónak hirdetett gyógyszer! Csak egyről nem hallottunk: a Jézus Krisztusról, a megjfeszítetiröl! Pedig ez az egyetlen tökéletes élet- és világprogramm, s azj
