Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1935

1935. szeptember - Oldalszámok - 1_19

-19nek s egy templomos ifjú asszonynak azt kezdték kiabálni: talán kurátor akarsz lenni, azért mégy oda!« stb. Legyen elég ezekből a visszataszító szemelvényekből, Főtíszteleíü Egyházkerületi Közgyűlés, s keressünk orvosságot az epidémiára. Tisztelettel javaslom a következőket: 1. Utasítja a közgyűlés a lelkipásztorokat és más lelkészeket az egyházi I. tc. 37. § b) pontjában foglalt kötelességekhez való szigorú alkalmazkodásra, különösen az egyházközség tagjainak rendszeres látogatására. Ez látszik a legcélravezetőbbnek, hogy a lelkész a gyülekezeti tagok lelkéhez hozzáférjen s a legtöbbször alig néhány száz lélekből álló egyházközségben ez minden nagyobb nehézség nélkül megvalósítható. Gyakorolni kell pedig a látogatást s általában a lelkigondozást szelídséggel, tűréssel, önmegtagadással, a lelki erőnek megmutatásával, szives érdeklődéssel az egyháztagok ügyes-bajos dolgai iránt s ahol lehet, azok eligazításában szives szeretettel, minden ellenszolgáltatás nélkül segédkezet kell nyújtani. Bizonyosan lesznek és tán nem is kevesen bizalmatlanok, fölényeskedők, vagy mereven elutasítók, de ember sohasem változhatik egészen ördöggé, a meg nem lankadó szeretet és annak cselekedettel való gyakorlása, az alkalom bölcs felhasználása még a legkérgesebb szivén is tud erős kitartással egy parányi hasadást nyitni, melyen át a Krisztus világossága beragyog és lassanként elteli az egész szivet. Most is csak azt tartom, hogy a mi jó magyar kálvinista népünk lelkének mélyén még mindig ott rejlenek a hithűség, hazaszeretet, magyar becsületérzés aranykincsei, bár az ellenkező idők, a megromlott korszellem, az önzés bűne és a mi mulasztásunk is nagyon sok helyütt immár kemény sziklaréteggé erősbült iszappal takarja is azt. Fel kell törnünk, le kell koptatnunk azt az iszapréteget a modern belmisszió eszközeinek alkalmazása mellett az imádság erejével, a kálvini bibliás igehirdetés erejével, a saját és családunk élete feltétlen tisztaságának erejével, a mártírok állhatatosságának erejével, — s az az elrejtett kincs újra régi fényben fog felragyogni. Nagy, nehéz önfeláldozó munkát kiván, de mindent megér az eredmény: az újjászületett református és nemzeti magyar élet. Ezen az úton lehet a lelkipásztor áldott munkása annak a nagy és szent harcnak is, melyre oly régóta tartanak az előkészületek s melynek hatalmas riadóját Magyarország kormányzója a folyó hó 29-én Harkány fürdőn fútta meg, az egyke elleni küzdelemnek. 2. Utasítja a közgyűlés a lelkipásztorokat a II. tc. 10—19. §-aiban felsorolt kötelességek pontos teljesítésére, különöseb2*