Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1935

1935. szeptember - Oldalszámok - 1_14

- 14 de a folyó évben a közös munka megszűnt. Azt hiszem, nem csalódom, ha azt állítom, hogy ennek a közös munkának a megszűnése mult évi közgyűlésünkön a református templomoknak az evangélikus testvérek által csak használati díj mellett igénybevételére vonatkozólag meghozott határozatnak a következménye, mivel értesülésem szerint őrségi evangélikus testvéreink a református templomok igénybevételétől egyházhatóságilag eltiltattak«. Nem akarom kéresni, hogy ebben az áldatlan állapotban melyik részen történt az első elhibázott lépés; azt sem kutatom, hogy mi az igazi ok, a testvér atyafiaknak egymástól való elidegenedése-e, vagy túlhajtott személyes érzékenység, vagy nagyon is előtérbe állított anyagi kérdés. Bizonyos azonban, hogy a »kivüf valók« előtt szégyenkezés fog el s illetékes helyen meg fogom kísérelni, még pedig a jó eredmény reménységével, hogy ez a lehetetlen helyzet a mi egyházvidékünkön megszűnjék s többé ne ismétlődhessék. Az államhoz való viszonyunkat, a mai körülmények között, szükség, hogy a teljes objektivitás szemszögéből nézzük és biráljuk el. Mielőtt azonban ezt vizsgálgatnánk, legyen szabad teljes elismeréssel adóznom azoknak, kik a mi ügyeink vezetéséből nyugalomba vonultak s mély tisztelettel és szeretette] köszöntsem azokat, kik az eltávozottak helyébe léptek. Eltávozott a vallás- és közoktatásügyi minisztériumból a protestáns ügyek vezetésének éléről dr. Petri Pál államtitkár úr, a II. ügyosztály éléről pedig Tóth István dr. államtitkári cimmel felruházott osztályfőnök úr. Mindketten rendkívül súlyos helyzetben, erős korlátozással az anyagi lehetőségek által, az állami nagy érdekek szemmel tartása mellett, igen nagy szolgálatokat tettek magyar református egyházunknak. Petri Pál az általános irányvezetéssel, igazaink és érdekeink hathatós védelmezésével, a felekezetközi viszonyok és adottságok bölcs mérlegelésével, nagy előrelátással és meggondoltsággal. Tóth István pedig a református szegény paróchiák lakóinak mélységes szeretetével, helyzetük teljes megértésével és az oly sok helyen fenyegető nyomorúság rémének megelőzésével, vagy elhárításával. Ha az ő munkája nyomán a megenyhült szemekben felragyogó könnycseppeket egy égi kéz aranypohárba gyűjtötte össze: erős és nagy bizonyság lesz ez ama napon a Bíró előtt! Petri Pál örökébe Tasnádi Nagy András dr. államtitkár úr lépett, a II. ügyosztály vezetését pedig Sárkány Alfréd dr. miniszteri tanácsos úr vette át. Az a végtelen jóindulat és szives előzékenység, mellyel őméltóságaik részéről hivatalos érintkeÁllamhoz V. való viszonyunk.