Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1935
1935. szeptember - Oldalszámok - 1_9
— 9 -ber. Meghalt Putnokon, 1934. évi szeptember hó 9-én, ott is temettetett el. — A másik Vincze Elek balatonkiliti lelkipásztor, a külsősomogyi egyházmegye esperese, konventi rendes tag és zsinati rendes képviselő, Isten ügyéért égő, egyházáért, hazájáért és népes családjáért élő és munkálkodó, sokat világított, de tán éppen azért hamar kialudt Isten embere. Hosszas betegség után, 48 éves korában meghalt Budapesten, 1935. évi július hó 28-án, eltemettetett Debrecenben. Meg kell emlékeznem még az ág. hitv. ev. testvéregyházat ért két nagy veszteségről: Kutnai és Erdővisnyei Zelenka Lajos dr., budapesti kir. ítélőtáblai tanácselnök, a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület felügyelője, a felsőház tagja, az evangélikus zsinat alelnöke Budapesten, 1935. évi március hó 22-én lett, — dr. Kiss István, a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület püspöke Sámsonházán, 1935. évi július hó 18-án történt elhunytáról. Az elhunytak családtagjait mély gyászukban, az illető kerületeket veszteségükben a mélyen érzett részvétet őszinte melegséggel kifejező kondoleállással kerestük fel annak idején; legyen szabad tisztelettel javasolnom mégis, méltóztassék elrencieini, hogy jegyzőkönyvi kivonat alakjában közöltessék a megpróbáltatás súlyát első sorban és legnagyobb mértékben érzők iránt egyházkerületünk együttérzése és meleg részvéte. Egyházkerületünk tanítói karából elhunytak: Balogh Zsigmond monoszfói kántortanító, Józanágh Zsigmond kaposszentbenedéki és Kánya Lajos kerkanémetfalui nyugalmazott tanítók. Közgyűlésünk a magyar református tanügy Istenhez visszatért derék munkásainak emlékét elismeréssel és kegyelettel örökíti meg jegyzőkönyvének lapjain. A fájó veszteségek felsorolása után emlékez- váito- jjj zünk meg azon kitüntetésekről, mélyek egyes ki- zások. váló hittestvéreinket és közvetve minket is értek s nekünk is nagy örömöt szereztek. Dr. Ravasz László dunamelléki református püspök urat a Kormányzó úr őfőméltósága az I. osztályú magyar érdemkereszttel tüntette ki. Magyar református közéletünk e kiválóságának kegyelemből való ragyogó tehetségeit nem tehette fényesebbekké ez a legmagasabb kitüntetés, méltó elismerése azonban azoknak az értékes szolgálatoknak, melyekkel ez a kivételes egyházi és világi szónok, lánglelkű próféta, költő és esztéta-bölcselő egyházunkat is, nemzetünket is úgyszólván hétről-hétre megajándékozza. — Ugyancsak kitüntetésben részesült ugyanezen alkalommal Geduly Henrik dr., a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület nagyérdemű püspöke is. — Nem ilyen fényes, de belső értékre nem kisebb kitüntetésben