Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1935

1935. szeptember - Oldalszámok - 1_9

— 9 -­ber. Meghalt Putnokon, 1934. évi szeptember hó 9-én, ott is temettetett el. — A másik Vincze Elek balatonkiliti lelkipász­tor, a külsősomogyi egyházmegye esperese, konventi rendes tag és zsinati rendes képviselő, Isten ügyéért égő, egyházáért, ha­zájáért és népes családjáért élő és munkálkodó, sokat világí­tott, de tán éppen azért hamar kialudt Isten embere. Hosszas betegség után, 48 éves korában meghalt Budapesten, 1935. évi július hó 28-án, eltemettetett Debrecenben. Meg kell emlékeznem még az ág. hitv. ev. testvéregyházat ért két nagy veszteségről: Kutnai és Erdővisnyei Zelenka Lajos dr., budapesti kir. ítélőtáblai tanácselnök, a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület felügyelője, a felsőház tagja, az evangélikus zsi­nat alelnöke Budapesten, 1935. évi március hó 22-én lett, — dr. Kiss István, a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület püspöke Sámsonházán, 1935. évi július hó 18-án történt elhunytáról. Az elhunytak családtagjait mély gyászukban, az illető ke­rületeket veszteségükben a mélyen érzett részvétet őszinte me­legséggel kifejező kondoleállással kerestük fel annak idején; legyen szabad tisztelettel javasolnom mégis, méltóztassék el­rencieini, hogy jegyzőkönyvi kivonat alakjában közöltessék a megpróbáltatás súlyát első sorban és legnagyobb mértékben érzők iránt egyházkerületünk együttérzése és meleg részvéte. Egyházkerületünk tanítói karából elhunytak: Balogh Zsig­mond monoszfói kántortanító, Józanágh Zsigmond kaposszent­benedéki és Kánya Lajos kerkanémetfalui nyugalmazott taní­tók. Közgyűlésünk a magyar református tanügy Istenhez vissza­tért derék munkásainak emlékét elismeréssel és kegyelettel örö­kíti meg jegyzőkönyvének lapjain. A fájó veszteségek felsorolása után emlékez- váito- jjj zünk meg azon kitüntetésekről, mélyek egyes ki- zások. váló hittestvéreinket és közvetve minket is értek s nekünk is nagy örömöt szereztek. Dr. Ravasz László dunamelléki refor­mátus püspök urat a Kormányzó úr őfőméltósága az I. osz­tályú magyar érdemkereszttel tüntette ki. Magyar református közéletünk e kiválóságának kegyelemből való ragyogó tehetsé­geit nem tehette fényesebbekké ez a legmagasabb kitüntetés, méltó elismerése azonban azoknak az értékes szolgálatoknak, melyekkel ez a kivételes egyházi és világi szónok, lánglelkű próféta, költő és esztéta-bölcselő egyházunkat is, nemzetünket is úgyszólván hétről-hétre megajándékozza. — Ugyancsak ki­tüntetésben részesült ugyanezen alkalommal Geduly Henrik dr., a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület nagyérdemű püspöke is. — Nem ilyen fényes, de belső értékre nem kisebb kitüntetésben

Next

/
Oldalképek
Tartalom